74833. lajstromszámú szabadalom • Visszaállítható váltóállító - készülék
den szélső helyzetben mindig az állítógörgő középpontjával koncentrikus helyzetet foglal el. Az ugyancsak az (R) állítógörgőn elrendezett (m) és (n) menesztőcsapokat a menesztőolló kiilső oldala befolyásolja. Az állítókészülék jobboldali szélső állásában (11. ábra) a (z) hajtócsavar az (s) reteszelőollót rögzítő helyzetében, ez pedig a (k) rugós kapcsolás útján az (S) hajtóollót rögzíti, miáltal a váltó is rögzítve van a megfelelő szélső állásban. Emellett az (n) menesztőcsap az (S) menesztőolló balkülső olalára támaszkodik. A vonóhuzal átállításánál (az állítógörgőnek az óramlutató járásának értelmében való forgatásánál a mozgás kezdetén az (n) menesztőcsap fölszabadítja az (S) hajtóollót. A (z) hajtócsap elhagyja az (s) reteszelő (b) reteszelőperemét, bekapcsolódik az (S) hajtóolló (c) hasítékába, magával viszi a hajtóollót és vele együtt a váltót is a balszélső állásba, mire az állítógörgő útjának befejezése előtt, a hajtócsap a (c) hasítékot ismét elhagyja és ismét az (s) reteszelőolló (b) reteszelőperemébe kapcsolódik (12. ábra). Ezen mozgás alatt az (m) menesztőcsap a hajtóolló jobbkülső oldalára jutott el. Ha már miost a váltót ebből az állásából hasítjuk föl, akkor a (v) csatlórúd jobbra tolatik el, mimellett az erőhatás a hajtőollóra vitetik át. Mivel azonban az (s) reteszelőolló, melyet a (z) hajtócsap rögzít, ezen mozgást nem követheti, a két olló közötti kapcsolat (nyíró- vagy rúgós kapcsolás) megoldódik és a hajtóolló egyedül mozog a jobboldali szélsőállás felé, mimellett az (R) állítógörgőt az (m) menesztőcsap magával viszi, a hajtócsap kifelé forog a reteszelőollóból és a vonóhuzal az óramutató járásával ellentétes értelemben, tehát az előbbi állítási iránynyal szemben bizonyos darabbal visszafelé mozog. (13. ábra.) Az állítókészüléknek a 117 ábrabeli helyzetéből való fölhasítása esetén a vonóhuzal az óramutató járásával egyező értelemben forogna visszafelé. Míg a fönt ismertetett elrendezéseknél az egymással összekapcsolt csúcsívnek a váltó szélső állásaiban csakis az állító. készülék (k) kapcsolata által rögzíttetnek helyzetükben, addig a 14—16. ábrákban ugyanazon állítókészüléknek nem kapcsolt csúcssinekkel bíró váltón való különleges elrendezése van föltüntetve. Ezen elrendezésnél a mindenkor fölfekvő csúcssint a (z) hajtócsap közvetlenül, a (k) kapcsolás segítségül vétele nélkül, rögzíti helyzetében és a mindenkor fölfekvő csúcssin szétreteszelése a váltó fölhasításánál a mindenkor elálló csúcssin hozzákapcsolása állal történik. Foganatosítási példa gyanánt itt is a 10—13. ábrákban szemléltetett váltóállítókészülék van szemléltetve, azzal az eltéréssel, hogy az állítókészülék itt két csatlórúd útján van a váltóval összekötve. A (V) reteszelőrúd az (s) reteszelőollóra hat és az (5), ill. (6) ütköző segélyével a mindenkor fölfekvő csúcssint rögzíti, míg az (S) hajtóollóból az (St) állítóollórúd indul ki, mely az (1) és (2) ütközők útján a csúcssineken elrendezett (3) és (4) ütközőkkel működik együtt. Minthogy már most az (St) állítórúd, az olló (a) forgáspontjából számítva, nagyobb emelőkaron hat, mint a (V) reteszelőrúd, az állítókészülék átállításánál az (St) állítórúd megfelelően nagyobb utat ír le, mint a (V) reteszelőrúd. Az állítórúd ezen úttöbbletét már most a váltó fölhasításánál a fölfekvő csúcssin szétreteszelésére használjuk föl. A 14. ábra a berendezést a balszélső állásában szemléltetik. Az (R) állítógörgő (s) hajtócsapja a reteszelőollót, ez pedig a reteszelőrúd (5) ütközője útján a váltó bal csúcssinjét fölfekvő helyzetében teljesen rögzíti, míg a (k) kapcsolás útján rögzített hajtóolló az (St) állítórúd (2) ütközője és a jobboldali csúcssin (4) ütközője által az utóbb említett csúcssint elálló helyzetében rögzíti. Ha az állítókészüléket az óramutató járásának értelmében átállítjuk, akkor a nagyobb utat
