74833. lajstromszámú szabadalom • Visszaállítható váltóállító - készülék

— 4 — leíró, tehát gyorsabban mozgó (St) állító­rúd a jobboldali, elálló csúcssint a (V) rete­szelőrúd (6) ütközője jobbfelé viszi magá­val, mímeli ett egyidejűleg az (5) ütköző a bal fölfekvő csúcssint oldja föl. Az (1) és (2) ütközők közötti üresjárati út leírása után az (l) ütköző^a (2) ütközőt, ez pedig a hozzátartozó csúcssint az elálló hely­zetbe viszi magával úgy, hogy az állító­készülék és a váltó a 15. ábrán szemlélte­tett helyzetbe jut. Ebben a helyzetben már most a fölfekvő csúcssint a (6) ütköző útján a (z)'hajtócsap által rögzített (V) re­kesztőolló rögzíti. A váltónak a 15. ábra szerinti helyzeté­ből való fölhasításakor a fölhasító jármű először az elálló csúcssint mozgatja a pofasin felé, mimellett a (3) ütköző az (1) ütköző) útján az (St) állítórudat, ez pedig az (S) hajtóollót viszi magával. Mivel azonban ebben az időpontban az (s) rete­szelőollót még az állítógörgő (z) hajtó­csapja rögzíti, a két olló egymással ellen­tétesen fordul el és a (k) kapcsolás meg­oldatik. Az (s) hajtóolló azonban eközben magával viszi az (m) menesztőcsapot és ezáltal az (R) állítógörgőt az óramutató­val ellentétes értelemben forgatja úgy, hogy a (z) hajtócsap kifelé mozog a rete­szelőollóból, mely ily módon fölszabadul és így a fölfekvő csúcssin kireteszeltetik. Minthogy most mindkét csúcssin fölszaba­dult, az állítórúd (2) ütközője a (4) ütköző elmozdítása által nyithatja a jobb csúcs­sint, mely mozgás alatt a bal csúcssin nekifekszik a pofasinhez és ily módon el­éri a 16. ábrán szemléltetett helyzetét. Teljesen hasonlóan menne végbe a vál­tónak a 14. ábrabeli állásából való fölhasí­tása, csakhogy ebben az esetben az (n) menesztőcsap jut működésbe. Szabadalmi igények. 1. Visszaállítható váltókészülék, azáltal jellemezve, hogy az (s) reteszelőrész­szel (emeltyűvel vagy tolattyúval) nyírókapcsolat útján kapcsolt (S) haj­tórész (emeltyű vagy tolattyú) oly mó­don működik együtt az (R) állítószer­ven elrendezett (m, n) menesztőkkel, vagy közvetlenül magával a vonó­huzallal, hogy az állítókészülék föl­hasításakor, vagyis az (S) hajtórész erőszakos visszamozgatásakor a (k) nyírókapcsolat megoldása után, az állítószervet, ill. a vonóhuzalt az (S) hajtórész visszafelé mozgatja és emel­lett az (s) reteszelőrész elrekesztését megszünteti. 2. Az 1. alatti igényben védett váltóál­lítókészüléknek nem kapcsolt csúcs­sínekkel bíró váltókon való elrende­zése, azáltal jellemezve, hogy az állító­készülék két csatlórúd útján hat a vál­tóra, mimellett a mindenkor tekintetbe jövő csúcssint az (s) reteszelőrész csakis a zárási irányban, az (S) hajtó­rész pedig csakis a nyitási irányban viszi magával és az (S) hajtórésztől a váltóhoz vezető (St) összekötőszerv az (s) reteszelőrészt a váltóval össze­kötő (V)-szervhez, ill. a csúcssin útjá­hoz képest annyival nagyobb utat ír le, amennyi a váltó fölhasításakor az ál­lítókészülék, ill. a fölfekvő csúcssin szétreteszeléséhez szükséges. (1 rajzlap melléklettel.) Pallíus nyomda, Bndapeat

Next

/
Thumbnails
Contents