74803. lajstromszámú szabadalom • Egyetlen hajtókerékkel ellátott (háromkerekű) mótoros eke
mos helyzetét megtartja. A szántás ezen stádiumában a 11. és 12. ábrákon föltűn, tetett két különböző megoldás szerinti motoros ekék körülbelül egyformán jól dolgoznak, azon föltétel mellett, hogy a hátsó hajtókerék nem, vagy csak egészen jelentéktelen mértékben sűlyed a barázdafenékbe. Ez az előföltétel azonban csak rendkívül ritkán van kielégítve. A legtöbbször az az eset fordul elő, mely a 13. és 14. ábrákon kissé túlzott léptékben van föltüntetve, vagyis az az eset, amidőn a hajtókerék aránylag meglehetősen mélyre sűlyed a barázdafenékbe. A 13. ábrán látható, hogy ekkor mily kedvezőtlenül dolgozik az ismeretes szerkezetű gép, míg a 14. ábra a találmány szerinti meg. oldás kifogástalan munkáját szemlélteti. Az ekevasaknak a járcm'ívázhoz viszonyított olyan magasságirányú elállítása, mint amilyen a jelen csoporthoz tartozó amerikai motoros ekéknél szokásos, itt nem jön tekintetbe, mivel az amerikai motoros ekéknél nem alkalmaznak szilárd, teljes ekevaskereteket, hanem az eketesteket magassági irányban különkülön előállíthatóan erősítik föl a járművázra. Az ekevasföl erősítés ezen módját Közép-Európában a beállításnak és az egyes eketestek mély járatának csekély pontossága miatt nem kedvelik. A jelen találmányt nem érinti továbbá az a körülmény, hogy oly ekekereteknél, amelyeket a hajkerék mögött erősítenek föl, ismeretes az, hogy a keret mellső sarkai a járművázhoz viszonyítva emelhetők, illetve sülyeszthetők. Ezek az ismeretes szerkezetek először is részben nem szorítkoznak arra, hogy az ekekeretnek két mellső sarkát a járművázhoz viszonyítva emeljék, vagy sülyesszék, hanem itt az ekekeretnek hátsó sarkát is egyidejűleg és ugyanazon szerkezet, emellett azonban gyorsabb ütemben emleli, illetve sülyeszti. Azonkívül azonban — mint már a bevezetésben említettük — elvileg különbséget kell tenni oly ekekeretek között, amelyek egyetlen | hajtókerék előtt és olyanok között, melyek egyetlen hajtókerék mögött vannak elrendezve, mert ezen két esetben az egyetlen hajtókerék számára egymástél egészen eltérő pályák adódnak ki és ezért egészen más a járművázzal összekötött ekevaskeretre gyakorolt behatás is. Az ekevaskeret előtt elrendezett, a tarlón járó hajtókerék az ekekeretnek csak előreimozgását befolyásolja az ekekeret mögött az utolsó barázdában járó hajtókerék azonban ezenkívül még a hátsó ekekeretsarok közelében lévő eketestek mély járatát is befolyásolja. Azon ekevaskeretnek szerkezeti kiképzése, mely a találmány értelmében van a motoros eke járművázával összekötve, a 3. és 4. ábrákból látható. Hogy a találmány szerinti részietekkel ellátott, fönt ismertetett motoros ekének egyetlen hajtókereke laza szántóföldön is még elegendő adheziót. találjon, azt más motoros ekékhez hasonlóan kapaszkodókkal is föl kell szerelni A jelen találmány szerinti géphez már most különösen alkalmasak azok a kapaszkodók, amelyeknek egyszerű kiképzését és meg. erősítést az alábbiakban a 15—17. ábrák kapcsán ismertetjük. Itt a 15. ábra a hajtókerék koszorúján átmenő, a 16. ábra (E—F) vonala szerint vett metszetet mutat, a 16. ábrán a hajtókerék koszorúján egy része a kapaszkodókkal és azok fölerősítésével együtt oldalnézetben látható, végül a 17. ábra a találmány szerinti kapaszkodóknak1 a jelen motoros ekénél elrendezett, a barázdában járó hajtókeréken való sajátos alkalmazását mutatja. Az (52) kapaszkodók egyenlő hosszúságra levágott, úgyszólván megmunkálatlanúl hagyott, magasgerincű (T) vasakból állanak. (T) vasak helyett természetesen (L) vasakat, kettős (T) vasakat (Z) vasakat, vagy más efféléket is használhatunk. Ezen idomvasból, vagy idomacélból levágott daraboknak kismérvű megmun
