74803. lajstromszámú szabadalom • Egyetlen hajtókerékkel ellátott (háromkerekű) mótoros eke

A szóbanforgó rendszerű motoros ekéknél a hajtóerő irányának a szántási ellenállás irányával szemben való jó kiegyenlítését elérendő, szükséges az, hogy a hajtókerék (a menetirányban nézve) az ekevasak középvonala mögött balra legyen elrendezve és a legutolsó ekevas által vont barázdában járjon. Ezáltal a hajtókerék nemcsak az ekevasak, illetve az ekevaskeret előremozgatását idézi elő, hanem a hátsó ekevasak, nak, illetve az ekevaskeret hátsó végének mély járatára is befolyással van, mivel az ekevasak, illetve az ekevaskeret a járművázra van fölfüggesztve, amelynek magassági helyzetét a hátsó végen a hajtókerék szabja meg. Ha már most a hajtókerék a reá eső terhelés és talaj többé-kevésbé nagymértékű után. engedése folytán a barázda fenekébe többé vagy kevésbé behatol, úgy hogy az utolsó ekevas, melynek mélyjárata teljesen a hajtókerék mélyjáratától függ, csakhamar ugyanazon mélységben fog járni, mint a hajtókerék, ha az ekevaskeretnek a járművázon való hátsó fölfiiggesztése a magassági helyzet tekintetében nem volna szabályozható. Ennek az volna a következménye, hogy a hajtókerék, illetve az utolsó ekevas mindig mélyebbre és mélyebbre nyomulna a talajba, míg nem a mótor teljesítőképességének határát végül elérvén, fölmondaná a szolgálatot. Ennélfogva az ekevaskeret hátsó végének a járművázhoz viszonyított magassági helyzete tekintetében szabályoz. hatónak kell lennie és pedig az esetrőlesetre betartott abszolút barázda mélységtől függetlenül csak annyira szabályoz!) atónak, amennyire az a hajtókeréknek a barázdafenékbe való besülvedése folytán szükségessé válik, tehát annyira, hogy a tulajdonképpeni szántási barázdafenék és az utóbbinak a besülyedt hajtókerék járókoszorúja által utólag előidézett sülyedés közötti különbség kiegyenlítessék. Ezzel szemben egészen más követelményeket támasztanak az ekekeretnek közvetlenül a két mellső kormánykerék mögötti mellső fölfüggesztésével szemben. Itt különbséget kell tenni a motoros ekének a munka kezdetén és annak folytatása alkalmával, azaz már meglévő előbarázda melletti szántás alkalmával végbenenő működései között. A szántási munka kezdetén a két mellső kormánykerék a tarlón ugyanazon magasságban foglal helyet. Az ekekeret már most elől a talajba besűlyesztendő és a hátsó végén kb. annyira leboosátandó, hogy a hátsó ekevas éppen fölfeküdjék a talajra. Az előremenet alkalmával már most az ekevasak fokozatosan beássák magukat a talajba. Ez a pillanat van a 9. és 10. ábrákon szemléltetve, ahol is a 9. ábra már ismeretes, de pontatlan ekekeret-fölfüggesztést és annak kedvezőtlen következményeit a munka kezdetén, a 10. ábra pedig a találmány szerinti helyes megoldást mutatja vázlatosan. Ennek lényege abban van, hogy a háromszögalakú ekevaskeretet mindkét mellső sarkán különálló fölfüggesztés gyanánt láncok, fogasrudak, drótkötelek vagy máseffélék segélyével magassági helyzete tekintetében elállíthatóan függesztjük föl a járművázon, míg az eke. keret hátsó sarkát a mellső sarkok fölfüggesztésétől teljesen elkülönítve, különállóan oly csuklós összeköttetésbe hozzuk, a járműkerettel, hogy még bizonyos határok között ezen hátsó ekekeret-saroknak a járművázhoz viszonyított magassági irányú elállítása lehetséges. A 11. és 12. ábrák a két foganatosítási alakot a szántási munka folytatása közben, vagyis akkor mutatják, midőn előbarázda már elkészült. A (menetirányban nézve) jobboldali mellső kormánykerék ebben az esetben az előbarázdában jár, a másik kormánykerék ellenben a tarlón fut és az előbarázda mélységének mértékével van magasabban a járművázhoz képest, úgy hogy a járműváz (és ezzel az ekevaskeret) a tarlóval párhuza-