74748. lajstromszámú szabadalom • Talajművelő eszköz főként erősen kötött talaj föllazítására

hosszú kést rendezünk el egy egyébként rövid késekből álló sorozatban. Az 5. és ö. ábrák sématikusan mutatják az ily módon megmunkált talajrétegek harántmetszetét. Különösen az első módszer a találmány szerinti talajművelőre nézve munkamegtakarítás szempontjából is rendkvívül előnyös. Ugyanis a 4. ábrával kapcsolatban a talajsáv eltörléséi illetőleg mondottak nem csupán a vízszintes síkban való törésre, vagyis a vízszintes metszetre vonatkozólag állanak, lianem a függélyes metszetben is ugyanaz fog bekövetkezni, t. i., hogy a törésvonal rézsútos irányban lefelé irányúi. A 7. ábrán a talajban egymásután következő, fokozatosan rövidülő szerszámok függélyes metszetét vázoltuk. Látjuk, hogy az U') törésvonal rézsútosan lefelé halad s ennélfogva csak ilyen elrendezés mellett hasznosíttatik teljesen a kések munkája, míg ellenben, ha egyenlő hosszú késeket veszünk (lásd pontozott helyzetet), akkor az eltörés nem következik be ilyen kedvezően, hanem eltolódik (r')-be és így a szakgatott vonallal határolt földréteg fóllazítatlan mar^d és a munka egy része veszendőbe megy. Ha olyan mélyre kell szántanunk, hogy azt egyetlen menettel nem lehet elvégezni, akkor egymásután több menetben mindhosszabb késekkel dolgozunk, figyelernl e véve természetesen, hogy a mélyebb szántásnál nagyobb a talaj ellenállása s azért minden következő menethez mind kevesebbel növeljük a kések hosszát, vagy pedig közelebb állítjuk a késeket egymáshoz úgy. hogy vékonyabb talaj -sávot vágnak. A találmánybeli szerszámok keretén — amennyiben motorikus hajtóerő áll rendelkezésre — legcélszerűbben fölhasznaihatjuk az ismeretes billenőekeszerkezetet és pedig alkalmazhatjuk azt vagy lényegileg változatlan alakjában, csupán a szerszámot befoglaló és beállítószerkezet kellő kiképzésével, vagy pedig, a célnak megfelelően módosított alakban, amint azt a mindenkori viszonyok adott esetben kívánatossá teszik. Általában a normális billenőszerkezetet úgy alkalmazhatjuk, amint az az ekeszántásnál a szerszámoknak a talajból való kiemelésére, ill. a talajba való lesülyesztésére használatos. Ugyancsak fölhasználhatjuk yáltozatlan alakban az ú. n. antibalance-szerkezetet s a keretemelőszerkezetet a mélyjárat szabályozására, valamint az e célra használatos különleges fogásokat, mint pl. a tartókeretnek magasra való szerelését és a vontatókötélnek mélyen való bekötései stb. Eltérő szerkezeti kiképzésre azonban ott van szükség, ahol lényegesebben változott viszonyokkal állunk szemben. így például, ha mélyszántáshoz igen hosszú késeket kell alkalmaznunk, akkor már nem érhetjük be a normális keretemclőszerkezettel, hanem vagy azt kell megfelelően módosítanunk, vagy nagyobb átmérőjű kerekeket kell fölszerelnünl:. A munka mélységének szabályozására fölhasználhatjuk még a tarlókerekeket is, amennyiben ezeket beállíthatóan rendezzük el, még pedig igen előnyösen kapcsolatba hozhatjuk egymással a tengely két oldalán lévő tarlókerekeket egy billenőszerkezet révén olykép, hogy egymást, kiegyensúlyozzák és így egy közös emelőszerkezet segélyével együttesen könnyen és gyorsan beállíthatók legyenek. A 8. ábrán bemutatjuk egy a találmány szerinti késekkel fölszerelt, egyébként változatlan biiienőekeszerkezet vázlatos rajzát. Minthogy azonban itt a mindkét járókerék a kereten kívül van ágyazva s ezért a baloldalú kerék a már föllazított talajon jár, célszerűbb ezen járókereket a 9. ábra szerint a kereten belül elhelyezni úgy, hogy az mindig a tarló szélén járjon. Mindkét kivitelnél a berajzolt nyilak jelölik a haladás irányát az illető félkeretekre nézve, amennyiben az lesülyesztett, vagyis munkahelyzetben van. A szerszámok itt egy-egy rézsútos egyenes sorban vannak egymás meiiett elrendezve. A 10. és 11. ábrán oly kiviteli alakot mutatunk be, amelynél a kések két szimmetrikus, V-alakban elrendezett sor-