74652. lajstromszámú szabadalom • Berendezés központi állítású, a helyszinén felhasítható váltókhoz a felhasításnak és a vezetékszkadásnak a központban való jelzését

— 178 -véve jól ismert viszonyok folytán bővebb magyarázatra nem szorulnak. A (31) szögemeltyüvel a (13) rúd, ezzel pedig a (35) rúd vati csuklósan összekötve, mely utóbbi a (30) tengely, körül lengethető és szabad végén a (37) fehér födő-szegmenst hordja, mely a helytálló (38) vörös jelzőtáblát föidi el. A (36) tengelyen továbbá a (39) bütyök van megerősítve, mely (a (35) rúddal együtt történő) kibillenése alkalmával a váltóval függésben lévő vágányúti jelzők elzárása céljából a (40), illetve (41) menesztő révén magában véve ismert módon az (5) függőségi sinre hat. Az ismerteteti berendezés működése a következő: A váltó állítása a szokásos módon történik. vagyis a (3) kézicsappantót a (2) mozgatóemeltyűhőz szorítva, egyrészt a (6) kapcsolóhasáb a (7) kapcsolókivágásba lép és ezzel az (1) korong a (2) karral szilárdan kapcsolódik, másrészt a (4) reteszemeltyű a rögzítőállásból kibillen és az (1) korongnak az egyszerű nyíl irányában való elfordítását megengedi. A korong elfordításával a Siemens és Halske-féle váltóáliítószerkezét az ismeri módon átállítja a váltót. A váltó fölhasítása esetén előbb a (9) ütköző az említett módon eltávolodik a (14) mozgatócsap elöl, azután a (8) csatorna a (14) csapnál fogva a (10) váltóállítódobot elfordítja és pedig abban az irányban, melyben íií utolsó állítás történt, a (11) kettős vezeték az elmozdulást átviszi az (1) korongra és azt elfordítja a kettős nyíl irányában. B korong bordájának (12) ékfölülete elmozdítja a (4) reteszemeltyűt és ez a (13) rúd segélyével az (5) függőségi sint befolyásolja, mely ismert módon zárja a váltóval függésben lévő jelzőket stb., esetleg villamos kontaktusokat nyit, illetve zár; a (37) födő szegmens eltávolodik a (38) piros jelzőtábla elől a fölhasítás jelzésére. Az ismertetett szerkezetnek továbbá az a sajátsága, hogy az utolsó állítás alkalmával .húzott vezetékág szakadása esetén az épen maradt vezetékág a benne, lévő (bár kisebb) feszültség folytán az (I) korongot szintén továbbforgatja és így a vezetékszakadást a központban jelzi. Emellett a találmány tárgyánál, tekintet? tel arra, hogy a vezetékszakadással járó forgatóerő kisebb, mint a váltó állításához szükséges erő, a váltó vezetékszakadás esetén nem mozdul ki végállásából. A váltó fölhasításának jelzése elszakadt húzó vezetékág eseién, hasonló módon történik, mint magának a vezetékszakadásnak jelzése: a lánc épen maradt utánengedő ága az (1) korongot a (10) dob hatása alatt ekkor is utánforgatja.. Az utánengedő vezetékág szakadását a berendezés mechanikailag nem jelzi, de ez nern is szükséges, illetve ezen vezetékág szakadása nem veszélyes, mert-azt a legközelebbi állítás alkalmával, mikor ezen vezetékágnak húzott ág gyanánt kellene szerepelnie, a kezelő a húzóellenállás elmaradásán azonnal megérzi. A 3. és 4. ábrákon látható foganatosítási alak arra az említetr esetre vonatkozik, midőn a központban a szóbanforgó jelzéseket már meglévő berendezésekhez, ezek központi állítókésziilékének átalakítása nélkül akarjuk alkalmazni. Erre a célra a vezetéknek a központban lévő részébe iktatott (csupán ezen vezetékrész megbontását és megfelelő folytatását igénylő) utánforgatható kapcsolószerkezetet, ill. ezzel együttműködő jelzőrudazatot használunk, melyek a föltüntetett példában a következőképen vannak kiképezve: A közbeiktatott kapcsolószerkezet mindenekelőtt két egymással koncentrikus (15). illetve (16) korong vagy másefféle alkotja, melyek közül a (15) korongra a vezetéknek a változatlanul megtartott szokásos központi áiiííókészülék (1) korongjával kapcsolatos (11) része fut föl, míg a (16) korong a vezetéknek a váltóhoz vezető, különválasztott (11') részét veszi föl. A (15) korongra két kétkarú (17. 1<S) kapcsolóemeltyű van fölerősítve, melyeknek egyik vége villásan van kiképezve, inimellett a (17) emeltyű villája a.