74652. lajstromszámú szabadalom • Berendezés központi állítású, a helyszinén felhasítható váltókhoz a felhasításnak és a vezetékszkadásnak a központban való jelzését
6 — helytálló (22) ütközőpecekkel, a (1$) emeltyű villája pedig (a másik végállásnak megfelelően) az ugyancsak helytálló (22') ütközőpecekkel kapcsolődhatik. A (16) korong a (21) bordával van ellátva, melyen a föltüntetett módon a (20") bütyök és ennek két oldalán egy-egy (42), illetve (42') mélyedés van kiképezve, mimellett a (17, 18) emeltyűket egymással összekötő közös (19) rúgó akként hat, hogy ezen emeltyűk (17a), illetve (18a) karjait a (42), illetve (42') mélyedésbe bekapcsolni iparkodik, amikor is a (15, lő) korongok egymással kapcsolatba jutnak. A (16) korong peremén a váltó két végállásának megfelelően két (43), ill. (43') kivágás van, melyek egy közös ielzőrudazatra, a föltüntetett példában a helytálló (45 tengely körül elforgatható (23) szögemeltyűre hatnak, mely a (44 rúd közvetítésével az előbbi foganatosítási alaknál már ismertetett (egy vörös jelzőtábla fölött elrendezett) fehér födőszegmens (24) tartórúdját befolyásolja. Ezen foganatosítási alak működése a következő: Rendes váltóállítás alkalmával, az e!reteszelés megszüntetése után, a (2) kéziemeltyűt és ezzel az (1, 15) korongokat pl. a föltüntetett végállásból az (x) nyíl irányában elforgatva a (17) kapcsolóemeltyíi a (22) ütköző elől kicsúszik és egyidejűleg a (19) rúgó hatása alatt (17a) karjával a (42) mélyedésbe liatol, vagyis a (17a) kar a (20) bütyök baloldali részéhez támaszkodik úgy, hogy a (15, 16) korongok között az ezen forgásiránynak megfelelő kapcsolat létesül, amikor is az elforgó (16) korong a váltó átállítását idézi elő. Az új végállás elérése alkalmával a (18) kapcsolóemeltyű villájával a (22') ütközőre fut rá és ennek, illetve a (16) korong forgása utolsó részének hatása alatt, a (19) rúgó hatása ellenében, hasonló viszonylagos helyzetbe fordul, mint amilyen (az előbbi végállásnak megfelelően) a (17) kapcsolőemeltyú szamára föl van tüntetve. A (17, 18) kapcsolóemeltyűk, az ismertetett elrendezés folytán, nemcsak a kapcsolásra, hanem a vezeték elreteszelésére is szolgálnak. Míg ugyanis a (4) reteszemeltyű csak a vezeték (11) központi részének elreteszelését eszközli (és pedig a szokásos módon mindkét irányú elfordulás ellen, addig a (17, 18) emeltyűk a vezeték külső (11') részét reteszelik cl illetéktelen vagy szándékolatlan elmozdulás ellen és pedig ugyanoly módon, mint ahogy az 1. ábra estén a (34) retesznyúlvány hat, vagyis a vezetéket csak a viszszafordulás ellen rögzítik, míg az utolsó állítással azonos irányú utánforgatást nem gátolják. Ha tehát, pl. a föltüntetett helyzetben, a váltó fölhíisítása vagy a (lD vezeték húzott (jobboldali) ágának szakadása következik be, úgy a (16) korong az utolsó állításnak "megfelelő (y) irányban utánforoghat, minthogy a (21) bordának a (42') mélyedést a jobboldalon határoló része a (18a) kar elé fekszik és azt kikapcsolja, egyidejűleg a (43) kivágás a jelzőrúdazat (23) emeltyűjét kibillenti. A közbeiktatott szerkezetnek egy másik foganatosítási alakjához jutunk, ha a (17, 18) emeltyűket a kapcsolás céljából nem helytálló ütközők közrehatásának fölhasználásával, hanem hasonló módon, mint ahogy az 1. ábra. szerint az állítás alkalmával a (4) retesz ki-, illetve bekapcsolása történik, a (3) kézicsappantó se -gélyével vezéreljük p!. oly módon, hogy az utóbbival lefelé nyúló, megfelelően vezetett rudak, emeltyűk vagy kontaktusok stb. vannak összekötve, melyek az illető végállásban a megfelelő kapcsolóemeltyűt befolyásolják. Általában véve a találmány tárgya a szerkezeti és elrendezésben részletek, valamint az alkalmazás tekintetében sokféleképen foganatosítható, nevezetesen — megfelelő átalakítás mellett — nemcsak forgással és hajlékony vezetékkel működő berendezésekhez, hanem másfajta rudazatrendszerrel kapcsolatban is alkalmazható.
