74515. lajstromszámú szabadalom • Nekifutás nélkül emelkedő repülőgép

5. ábra a kosár súlypontváltoztatására való kormánymű oldalnézete, végül a 6. ábra az oldal- és magassági kor­mánymű fölülnézete. A példakép föltüntetett röpülőgép az (a) vázhoz erősített (b) tartósíkkal vagy szárnnyal van fölszerelve. A tartósík hátsó végeire (c) szárnyacskák vannak csukló­san erősítve. A vázhoz a (d) kosár van (e) tengelye révén forgathatóan, illetőleg kilendíthe­tően erősítve. Ezen csőtengely alakjában kiképezett (e) tengellyel párhuzamosan a szögletes keresztmetszetű (f) tengely van a kosárban elforgathatóan ágyazVa. Az (if) tengelyen ennek hosszában elcsúsztat­hatóan (g) kerék ül, a tengely külső vé­gére, vagy mindkét végén pedig egy-egy kis (h) fogaskerék van ékelve, mely a tartóvázhoz erősített (i) fogazott ívbe ka­paszkodik. Az í(e) fsöiengelyre \az elcsúsztatható (j) hüvely van ráhúzva1 , mely ismert mó­don a tengelyén ugyancsak elcsúsztatható (g) kerékkel áll kapcsolatban. A (c) szárnyacskák (k) zsinegek révén a (j) hüvellyel vannak összekötve. Az (m, m) légcsavarok az (n) tengely mellső végén vannak elhelyezve úgy, hogy a csőtengelyre van ékelve az egyik lég­csavar, a csőtengelyben forgó másik ten­gelyre pedig a másik légcsavar. Ezek a légcsavarok egymással ellenkező irány­ban forognak. Fölszállásnál, illetőleg emelkedésnél a pilóta a (g) kereket úgy forgatja el, hogy az ennek tengelyére ékelt (h) fogaskerék az (i) fogazott íven gördülve a kosár súly­pontját úgy mozdítja el, hogy a légcsa­varok (n) tengelye közel függőleges hely­zetbe kerül (4. ábra). Ezzel a kormánnyal hozza a pilóta a légcsavarok tengelyét víz­szintes helyzetbe, mikor hosszirányban akar röpülni. Az oldalkormányzás céljából a pilóta a (g) kereket tengelyén jobbra vagy balra elcsúsztatja, mikor is a (j) hüvely is el­csúszik úgy, hogy az ezzel összekötött (k) zsinegek a (c) szárnyacskákat működtetik. Az egyik vagy másik szárnyacskának na­gyobbmérvű fölemelésével az illető oldal hátramarad s egyszersmind a fordulásnál előállható egyensúlyváltozást, vagyis bedü­lést is megakadályozzuk, mert a hátra­maradt szárny egyúttal emeltetik is. Ezzel a szárnyacskával való oldalkormányt zás tehát fölöslegessé teszi az eddigi re­pülőgépnél a forduláshoz szükséges fark és a fordulás által előállott egyensúlyvál­tozás kizárásához szükséges szárnyaeska együttes alkalmazását. Az oldalirányban kormányzó szárnyacskák fölbillentő ha­tását a röpülögép kerekeinek és azok hosszú tartójának a súlya és a fordulásnál föllépő centrifugális erő forgató nyoma­téka ellensúlyozza. Leszállásnál a pilóta a légcsavarok ten­gelyét függőleges helyzetbe hozza és a csa­varok járását mérsékli. A légcsavarok elrendezése a fönt leírt­tól eltérő is lehet. így például lehet két­oldalt egy-egy ellenkező forgású légcsavar alkalmazva, melyek lánccal hajtatnak. Ez esetben a légcsavarok a. szárnyakban egy­egy irésbe beágyazott tengellyel vannak ellátva. Ez elrendezésnél a röpülőgép egyensúlya oldalbillen'tésekkel szemben biztosabbá van téve. Ez elrendezéssel szemben azonban a rajzon is föltüntetett ama rendszer alkalma­zása előnyös, melynél két légcsavar van elől egy tengelyen elrendezve, minthogy emellett elkerüljük azon rudak használa­tát, amelyek a légcsavarokat kétoldalt szi­lárdan tartják beágyazva és amely rudak ellenállást gyakorolnak a levegővel szem­ben. Azonkívül a bizonytalan hajtólánc használatát is elkerüljük. Az előzőkben leírt és a rajzon föltünte­tett repülőgép előnyei: a) nekifutás5 ' nélkül helyből emelke­dik, tehát a nekiszaladásra alkalmatlan te­repen is fölemelkedhetik, illetve leszállhat; b) bizonyos tetszés szerinti magasság elérésénél aeroplánná változik, vagyis oly röpülőgépformává, mellyel a legnagyobb sebességet lehet elérni;

Next

/
Thumbnails
Contents