73869. lajstromszámú szabadalom • Berendezés forrásmedencében az erős esőzések, hóolvadás által tisztátlanított forrásvíznek a tartályvezetékből való távoltartására

Az első foganatosítási példa szerint a ! forrásmedencének (1) kamrája van, amelybe fölső szélének közelében a (ll1

) hozzávezetőcső toi'kol. Ezen hozzávezetőeső oly forrás vezetésére szolgálhat, mely aránylag nagy mélységekből vezethető. (3) a eső, mely az (1) kamrából a rajzban föl nem tüntetett tartályba vezet. Az (1) kamra fenekébe a (12) túlfolyatócső van behelyezve, melv egyúttal fenék-szelepet képez és melynek alsó. rendszerint az (1) kamra fenekében fekvő része (IS) hasítékokkal van ellátva. A (12) túlfolyatócsőből való elvezetés az (1) kamra alatt fekvő (14) csatornába vezet, amelyhez a fölösleges vagy piszkos víz elvezetésére szolgáló s • (.15) csatorna csatlakozik. Az (1) kamrában függélyes helyzetű (16) cső van elrendezve, mély'a (17) nyílás útján a (14) csatornával áll kapcsolatban. A (16) j cső fölső részében az oldaltoldatot képező (18) csőcsoakkal vart ellátva, mely a (ll1

) hozzáv.ezetőeső torkolataival szemben fekszik, de oly távolságban van • a (ll1

) hozzávezetőcsőtől, hogy az esetben, ha a vízbeömlés a (ll1

) hozzávezetőcsövön át rendes, a hozzávezetőcsőből kilépő forrásvíz a (ll1

) hozzávezetőcső és a (18) toldatcső között az (1) kamrába esik (2. ábra). A (18) toldatcsőben eltolható a (18') cső, mely arra szolgál, hogy a. (18) toldatcsőnek a (ll1

) hozzávezetőcső torkolatától való távolságát szabályozhassuk. A (16) csőben a (39) vödör által képezett gyűjtőtag van elrendezve, melynek fenekében szabályozható nyílás van alkalmazva. A (19) vödör a kétkarú (20) emelő egyik karján függ, mely emelő (23)-nél a (16) csövön elrendezett (22) karon van ágyazva. A kétkarú (20) emelő másik karja a (23) ellensúlyt tartja és a (24) vonórudazat útján a (12) túlfolyatócsővel van összekötve. Rendes vízhozzáfolyásnál a vízsugár energiája túlcsekély, semmint az egészében vagy csak részben is a (18) toldatcsőbe ömölhetne, hanem a (ll1

) hozzávezetőcsőből kilépő víz, mint mái- említettük, a (ll1

) hozzávezetőcső és a (18) toldatcső között az (1) kamrába esik. Ha a belépő vízmennyiség bőséges csapadék vagy erős hóolvadás beálltával növekszik, a (ll1

) cső torkolatából kilépő vízsugár a nagyobb energia folytán fölemelkedik és egy-része a (181

) szabályozóesőbe ömlik. Ezen vízmennyiség a (19) vödörbe esik és abban összegyűlik. A vödörben levő víz növekedő súlya folytán a (20) emelő a (23) súly hatásával szemben elforgattatik és ezáltal a (.12) túlfolyatócső megemeltetik. Erre a víz az (1) kamrából a (13) hasítékokon és a vezetéken át, amelyben a túlfolyatócső vezetve van, a (14) csatornába ömlik úgy, hogy az (1) kamrában-a vízszin a (3) cső beömlési helye alá sül ved és ennek folytán a forrásmedencébe áramló A'íz ezen (3) tartályvezeték megkerülésével a forrásmedencéből elvezettetik. Ha a víz hozzáfolvása ismét a rendes mértékre megy vissza, azaz, ha a víz ismét tisztán jön, akkor az energiacsökkenésének folyományakép a vízsugár ismét sülyed úgy, hogy a víz ismét a (ll1

) és (18') részek között az (1) kamrába esik. A (19) vödör erre a fenéken levő nyíláson át kiürül és ismét a (23) súly jut hatásra és a (12) túlfolvatócsövet (12') fészkével ismét az (1) kamra fenekére nyomja úgy, hogy az' (3) kamra ismét megtelik vízzel és az újból a (3) csövön át a tartályba jut. A második foganatosítási alaknál (3— 5. ábrák) a leírt alkatrészeken kívül még a következők vannak alkalmazva: Az (1) kamra mellett a forráskamrában még egy második (25) kamra van elrendezve, amelybe fölső széléhez közel csekélyebb mélységből vezetett forrás (26) hozzávezetőcsöve torkol. A (25) kamra a rajzban föl nem tüntetett nyílás útján a (14) csatornával van összekötve. A (25) kamrában van a (27) vödör elrendezve, melynek fenekén szabályozható kiömlési nyílás van. A (27) vödör egy többkarú (28) emelő egyik karján