73791. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hangjegyek sokszorosítására lapos hanjegytipusokkal

— 2 -jegyek típusai láthatók és pedig egymás melletti oszlopokban; nevezetesen a (43, 53, 63) ós (73) folyószámú tipusok és az ezek melletti oszlop (44, 54, 64) és (74) folyószámú típusai az 1. és 5. ábrák típusainak felelnek meg és pedig az első esetben fölfelé álló, a másik esetben lefelé nyúló szárral. Plhhez hasonló csoportosításban a tizenhatod hangjegyekhez való (45), illetve (46), továbbá (55, 56, 65, 66, 75, 76) tipusok a 2., illetve 7..ábrának, a (harmincketted hangjegyekhez való) (47, 48, 57, 58, 67, 68, 77, 78) folyószámú tipusok a 3., illetve a 6. ábrának és (a hatvannegyed hangjegyekhez való (49, 50, 59, 60, 69, 70, 79, 80) folyószámú tipusok a 4., illetve 8. ábrának felelnek meg és hasonló módon állíthatók össze a megfelelő akkordokká, mint az 1- 4. ábrák szerinti tipusok. Erre vonatkozó példákat mutatnak a 19. ábra (H, I) és (L) alakzatai. A 9. ábra (53, 52, 61, 62, 71, 72, 81, 32) folyószámú típusai kisegítő egységek, melyek segélyével arra az esetre, ha az egyéb megfelelő tipusok valamely rkból elfogytak, illetve véletenül megséi illek volna az 1—4. ábrák szerinti típusokkal való összeállítás útján szintén alakíthatunk magányosan álló nyolcad-hatvan• negyed akkordokat, amint azt példaképpen a 19. ábra (J) alakzata mutatja. A 10. ábra az „egész" hangjegyek rendszerét mutatja. Minthogy itt a szárvonalak hiányzanak és egyébként is ritkán előforduló hangjegyekről van szó, a grafikai megoldás is három egyszerű és egységes (fölbontatlan) típusban merül ki. A rasztralvonalrendszeren túl (magasan vagy mélyen) fekvő, magukban álló hangjegyek esetére gondoskodni kell még a fokozatok (szárnynélküli) fölépítéséről, amikor is a „létra" csupán rövid vízszin- , tes vonalakból áll. Erre valók a 14. ábrán látható (204, 205. és 206.) folyószámú típusok, melyek szélessége a hangjegyfejek különböző szélességi méretének és pedig a <204) tipus a negyed-hatvannegyed, a (205) a fél-, a (206) pedig az egész hangjegyeknek felel meg. Ezek alkalmazási példáit a 19. ábra (L) és (M) alakzatai mutatják. A 11. ábra a hangmagasság módosító jeleinek, a .12. ábra pedig a szűnjelek teljes csoportjának megfelelő típusokat mutatja. A 13. ábra az ú. n. „futam"-rendszer típusait tartalmazza, mely rendszer grafikái szempontból nem egyébb, mint kisméretű hangjegyrendszer a hasonló, nagyobbméretű hangjegyek rendszerében; ugyanezen okból azonban — minthogy a kisebb hangjegyfej a rasztralvonal rendszer közeit nem tölti ki és másrészt helyének éles megkülönböztetése céljából, a vonalköz közepére teendő -— a hangjegyfej a rasztralvonal i g érő toldattal látandó el, illetve a csatlakozó szárak meghosszabbítandók. E szerint pld. az 1. ábra (2) típusának a futamrendszerben a 13. ábra (150) folyószámú típusa felel meg, míg a futamrendszer többi típusainál a szárhosszúságok megfelelően nagyobbak, mint az 1. ábra típusainál. Továbbá tekintettel arra, hogy a futam-hangjegyek az esetek túlnyomó részében a rasztralvonalon kívül szerepelnek, a fokozatok fölépítésére szolgáló száras segéd vonalkészlethez (158-tól 166 folvószámig) két külön (159) és (160) típus (többágú „létra") beiktatása mutatkozott előnyösnek, hogy a segédvonalak fölépítésénél az összerakások számát lehetőleg csökkentsük. Erre vonatkozó példákat a 19. ábra (N, O) alakzatai mutatnak. A 13. ábra (167) típusa a futamrendszer szabadon álló segédvonalát alkotja (alkalmazási példája a 19. ábra (P) alakzata) ; a kettős hangzatok előállítására itt mindössze két különböző típust (170 folyószámtól 176-ig) alkalmazunk további fölbontás nélkül, minthogy e hangzatok csak kevés variációban fordulnak elő. Erre vonatkozó példát mutat a 19. ábra (R) alakzata. A 14. ábrán a többé-kevésbbé gyakran előforduló segédjelek típusai láthatók statisztikai arányszámaikkal, ahol is a kottafej-rendszerbe célszerűen bekapcso-