73791. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hangjegyek sokszorosítására lapos hanjegytipusokkal
1 — 6 — lódó alkalmazhatásuk folytán különösen kiemelendők a (208, 209) számú típusok, vagyis a „vakkották", különösen a hegedű-hangjegyek céljaira azzal a szereppel, hogy a hangszeren játszó részére a leolvasást megkönnyítsék azzal, hogy megmutatják, hogy a magas rasztralvonalokon helyet foglaló ritka kottafej milyen helyzetben lenne a zongorahangjegyeknél (egy teljes oktávval lejjebb), amint az példaképen a 19. ábra (S) alakzatánál látható. A 14. ábra 212—217. folyószámú típusai mint egységek, az egyszer fölfelé, másszor lefelé dűlő ismétlő jeleknek felelnek meg és pedig itt szártoldalék gya -nánt szerepelnek, amint azt példaképen a 19. ábra (T) alakzata mutatja. A 15. ábrán a három szokásost számsor tipusai láthatók, grafikai szabványok szerint alakítva.) Ezek közül a fölsők tudvalevőleg az ütemjelző és szünetjelző számok, a középsők a triolák, quartolák, quintolák jelzéseire valók, az alsók pedig az ujjrendet jelző számok.) A 16. ábra az arco- (ív-) rendszer, a 17. ábra pedig a zongora-hangjegyek „összekapcsolójel"-rendszerének típusait mutatja. A 18. ábra szerinti (271) folyószámú elem egy végig egyenlő szélesre vágott lemezcsík, melyből a munkás munkaközben vágja le kellő szög alatt és hosszúságban az összekötött nyolcad-hatvannegyed kottasorok kötővonalait s ezen szalagdarabok végeinek más-más szög alatti (szakadozottan jelzett) lemetszósével módosíthatja az illető hangjegyalakzat összekötésének grafikai alakját aszerint, amint az azt környező egvébb hangjegycsoportok elhelyeződésére való tekintettel esztétikai szempontból kívánatos. Világosan mutatják ezt példaképpen a 19. ábra (U, V, Z) és (X) alakzatai, melyek mind egy és ugyanazon hangjegypár négy különböző összeköttetési alakját vagyis azt mutatják, hogy miként lehet két (egymással összekötendő) hangjegy szárhosszú ságának és a két szár közötti távolságnak változatlan megtartása mellett csupán különböző hosszúságban és szög alatt lemetszett szalagdarabbal, ennek a szárvégekhez képest más-más elhelyezése útján bármely kivánt összeköttetési alakot elérni. A 18. ábra (272) elem# hasonló módon a futamrendszer (13. ábra) nvolcad-hatvannegyed hangjegyeinek összeköttetésére szolgálnak, míg az ugyanezen ábra (273) eleme a rasztralvonalrendszer függélyes választóvonalainak (ütemvonalainak) előállítására való. Végül a 18. ábra a (274) eleméből kellő hosszúságra és szög alatt lemetszett daraboktól a „crescendo" (<) és a „decrescendó)" (>) jeleket, a (275) elemből pedig az „oktávmagasító"-vonalakat állítjuk elő. A találmány szerinti eljárás előnyei közvetlenül mutatkoznak, ha a típusokat fölvevő szedőszekrényeket tekintjük, melyek foganatosítási példája a 20., 21. és 22. ábrákon van feltűntetve. Látható) hogy míg a bevezetésben említett javaslat szerinti eljáráshoz (ha ennek gyakorlati alkalmazásáról egyátalában szó lehetne) rendkívül nagyméretű, illetve igen nagyszámú ti p usszekrényekre volna szükség, addig a találmány szerinti eljárás alkalmazásához mindössze három, a normális tipográfiái szedőszekrényhez hasonló méretű szedőszekrény elegendő*, melyek köziil a 20. ábrán látható szekrény (inelylyel kapcsolatban a munkának kb» 60°/o -át bonyolítjuk le) a munkás előtt,, a 21. és 22. ábrák szerinti szekrények pedig a munkás jobb- illetve balkeze körzetében foglalnak helyet. A 20. ábra szerinti, szekrény lényegében véve a negyed-hatvannegyed, a 21. ábra szerinti szekrény a fél-hangjegyek, a 22. ábrán látható szekrény pedig a futarnrendszer típusait tartalmazza, Emellett az egyes szekrényeken belül az elrendezés a kikeresés megkönynyítése végett célszerűen olyan, hogy az egyes tipusok lehetőleg meghatározott grafikai, illetve geometriai rendben, nevezetesen a szárhosszúság fokozatai szej rint következnek egymásra. Ezenkívül az.
