73791. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hangjegyek sokszorosítására lapos hanjegytipusokkal

lülmény állapítja meg, hogy milyen rasztralvonalra vagy vonalközre kerülnek), grafikailag azonban a szárak hosszúságában lényegesen különböznek egymástól. (A szárakat tudvalévőleg csak a nyomatok esztétikája ós a könnyű leolvashatóság •céljából alkalmazzák.) Minthogy grafikai szempontból való fölbontást alkalmazunk, ugyanazon kottafej különböző hosszúságú szárakkal ellátott alakjainak mindegyikéhez külön-külön tipus szükséges. Az ezen 1. ábra szerinti tipusok összeállításának alkalmazási példáit a 19. ábrának A-val, B-vel és C-vel jelölt alakzatai mutatják ós pedig az (A) alakzat az (1) folyószámú egységnek a hangjegy szárán belül való alkalmazását; az (1) folyószámú egység hasonló elrendezésben •esetleg többed magával is alkalmazható •és így egyszerű módon az akkordok (vagyis az egyszerre leütött hangok formációinak) változatos alakjai állíthatók össze. A (C) példában a (2) folyószámú forma a hangjegy szárának külső oldalán szerepel, ha t. i. arról van szó, hogy pl. három hangjegy közvetlenül egymás fölött vagy alatt, részben rasztralvonalon, részben pedig vonalközön nlkamazandó; ily esetben pl. á (3) és (5) tipusok között a rasztral vonalra helyezendő (2) tipus elhelyezhető nem lévén, az, mint említettük, a. hangjegy szár külső oldalára kerül. A (B) példa mutatja, hogy miként alkalmazható a (3) folyószámú egység azon igen gyakori formációk űrszállításához, melyeknek két egymás után következő rasztralvonalon, illetve vonalközön lévő fejei vannak. Egyébként a (B) példának megfelelő formáció előállítható egy (G) folyószámú (1. ábra) és két (1) folyószámú egységből is. Ebből egyúttal lát -ható, hogy az elemekre való szétbontásnak a találmány szerinti alkalmazása tág teret nyit egy és ugyanazon formációnak más tipusegységekből való összeállítására is, amennyiben például a munkásnak a (B) példában használt (3) folyószámú egységei valamely okból kifogytak vagy esetleg véletlenül megsérültek volna. Ezen különböző összállíthatásra való tekintettel az egyes tipusok darabszámát célszerűen növeljük. A 2. ábra az öt rasztralvonal fölé vagy alá, segédvonalakra kerülő kottafejek készletét mutatja. Mint látható, itt a fejek a segédvonalaknak megfelelő toldatok alkalmazásával vannak kivágva. Ezen egységek alkalmazási példáját mutatja a 19. ábrán látható (F) formáció. A 3. ábra azon hangjegyeknek megfeleő tipusegységeket mutatja, melyeknek fejei a rasztralvonal rendszer fölött vagy alatt, segédvonalak közé kerülnek. Ezeknek alkalmazási példái láthatók a 19. ábra (D, E) és (K) alakzataiban (részben más, alább ismertetendő egységekkel való kombinációban is). A 4. ábra azt a vonal készletet mutatja, mely valamely fölső vagy alsó segédvonalrendszeren magasan, illetve mélyen fekvő hangjegyig terjedő „vonallétra" fölépítéséhez szükséges. E készlet alkalmazási példái különböző tipusegységekkel való kombinációkban a 19. ábra (E, 1) és (K) alakzatainál láthatók. Az 5., (i., 7. és 8. ábrák „félkották" rend -.-izerét tartalmazzák és pedig egészen hasonló csoportosításban, mint az 1—4. ábrák, nevezetesén az 5. ábra elvben megfelel az 1. ábrának, a (i. ábra a 3. ábrának, a 7. ábra a 2. ábrának, a 8. ábra pedig a 4. ábrának, azonban a statisztikailag megállapított darabszámok (e hangjegyek előfordulásához mérten) itt jóval csekélyebbek. A darabszámok a hangjegyfejek nyílásaiban vannak föltüntetve. (A valóságban e számok természetesen nem e helyeken, hanem a tipusokat gyártó üzem céljaira előnyösen külön jegyzékben szerepelnek.) A 8. ábrán 'látható (a segédvonalrendszer fölépítésére való) vonalrendszernél a fejvonalak a félhangjegyek szokásos nagyobb méreteinek megfelelően hosszabbak, mint a 4. ábra esetén. A 9. ábra fölső és alsó részén az előbbiekhez hasonlóan csoportosított (zeneileg önállóan szereplő) nyolcad, tizenhatod, harmincketted és hatvannégyed hang-