73536. lajstromszámú szabadalom • Tilosra ejtő szerkezet vaúti jelzőkésülékek számára

hat. Mindaddig tehát, míg a vonóhuzal feszültsége a (g) súly hatását fölülmúlja, addig az (a) és (b) emelőknek egymáshoz képest való reiativ helyzete változatlan marad és a jelző átállításánál mindkél emelő ugyanabban az irányban mozog, úgy hogy pld. a (d) drótvezetéknek meghúzásánál és az (e) drótvezeték utánengedésénél a jelzőt az (al) menesztő az egyik irányban, kényszermozgás utján magéval viszi, míg a (d) drótvezeték utánengedésénél és az (e) drótvezeték meghúzásánál a (dl) menesztő n jelzőt kényszermozgás utján a másik irányba állítja ét. Ez utóbbi helyzet a 2. ábrában van föltüntetve. Ila már most pld. a (d) drótvezeték elszakad, akkor az (ia) emelő balkarja tehermentesíttetik, úgy hogy a (g) súly az (a) emelőt az óramutató járásának irányában elforgathatja mindaddig, míg az (m) ütközőt el nem éri. (Pontozott helyzet.) Ezen elforgás alatt azonban a (2) kiiktató a (d) drótvezeték (4) beiakasztógyűrűjét az (a) emelőről 1 ecsúszlatja, az (1) kiiktató pedig az (e) drótvezeték (3) beakaszt ógyűrűjét dobjai le a (b) emelőről, miáltal a tilosra ejtőszerkezet mindkét (d) és (e) drótvezetékről lekapcsol tátik, amikor is a (g) súly akadálytalanul érvényre juthat. Az (a) emelő tehát, az 1. ábra szerint tilos helyzettől számítva az (m) ütközőig, a, jelző átállítására szükséges állítóutiat és azután még a vonóhuzalok szétkapcsolására szükséges szétkapcsolási utat tette meg. Ugyanaz a játék van meg, ismét az 1. ábra szerint tilos helyzettől számítva, az (a) emelőnek (a2) menesztője és a (h) jelző. emelőkar között is úgy, hogy akkor, amikor az (a) emelő az (m) ütközőre, támaszkodik, (a2) menesztőjének oda kell eljutnia, ahol az 1. ábra szerinti helyzetben a (b) emelő (bl) menesztője volt. Miután a viszonyok a (b) emelő számára teljesen azonosak, ez az emelő a vonóhuzalok szétkapcsolása után (2. ábra) a (g) súly hatására az óramutató járásával ellenkező irányban addig forog, míg (b2) menesztője; oda el nem jutott, ahol az 1. ábna szerinti helyzetben az (al) menesztő volt. Emellett azonban a mozgás végén a (b2) menesztő tovaviszi a (h) jelzőemelőkar csapját és a jelző tilos helyzetbe kerül (3. ábra). Az (a2) és (b2) menesztők között már most a jelzőkar éppen úgy rögzíttetik, mini az 1. ábra szerinti űzemhelyzetben az (al) és (bl) menesztők által. A fentiekből világosan kitűnik, hogy a berendezés szempontjából teljesen lényegtelen, vájjon a tilosra ejtő szerkezet a jelző átállításánál az óramulató járásának irányában vagy azzal ellenkező irányban állíttatik cl, vagy pedig vájjon a (d) vagy (e), vagy mindkét drótvezeték szakad, a tilosra ejtő szerkezelnek hatása mindig ugyanaz és végül mindig a 3. ábra szerinti helyzetet kell elérni. A 4. ábra a berendezés egy második foganatosítási alakját szemlélteti; különbség csupán a szétkapcsolószerkezetben van. Amint ugyanis az 1—3. ábrákban föltüntetett foganatosítási alaknál a (3) és (4) beakasztógyűrűk közvetlenül az (a) és (b) emelőkön foglalnak helyet, addig a 4. ábra szerinti foganatosítási alaknál szögalakú (5) és (6) kiváltóemelők vannak elrendezve, melyek (1) és (2) támasztónyulványokkal működnek együtt. Az (a) emelőn forgathatóan megerősített (6) kiváltóemclőt a (b) emelő (2), (5) kiváltóemelőjét pedig az (a) emelő (1) nyúlványa támasztja meg. Ha azonban a vonóhuzal utánengedésénél vagy szakadásánál az (a) és (b) emelők egymáshoz képest nagyobb mértékben forognak el, akkor az (1) támasztónvúlvány elhagyja az (5), a (2) nyúlvány pedig a (6) kiváltóemelőnek körletét, úgy hogy a kiváltóemelők támaszuktól megfosztva, kilengenek, még pedig az (5) kiváltóemelő az óramutató járásának irányában, a (6) kiváltó pedig azzal ellenkező irányban, miáltal épúgy, mint a fönt ismertetett berendezésnél, mindkét drótvezeték leesik és a tilosra ejtő szerkezetet szabaddá teszik. A berendezés további működési módja teljesen födi a már ismertetett berendezés működési módját. Az 5. ábrában a (3) és (4) beakaszjtógyűrűk helyett (3, 4) emelők vannak föltételezve, melyek épen úgy, mint az (a) és (b) emelők, lazán vannak elhelyezve az (o) tengelyen és melyekbe a (d) és (e) drótvezetékek ezen esetben helytállóan kapcsolódnak. A (3 és 4) emelők a 4. ábra szerinti (3 és 4) beakasztógyűrűkhöz hasonlóan, (5 és 6) kiváltóemelők útján vannak az (a és b) emelőkkel kapcsolva. A vonóhuzal szakadása esetén ez a kapcsolás épúgy oldatik, mint a 4. ábra szerinti és a (3, 4) emelők a rájuk erősített drótvezetékekkel lefelé kilengenek és ezáltal szintén szabaddá teszik a tilosra ejtő szerkezetet, úgy hogy az a már ismertetett módon működhet. Az (a és b) emelők helyett lánccsigák is alkalmazhatók. Ilyfajta foganatosítási alakot a 6., 7. ós 8. ábrák vázlatosan szemléltetnek. Ez a foganatosítási alak lényegében azl—3. ábrákban föltüntetetl berendezéssel egyezik meg. A lánccsigák gyanánt kiképezett (a és b) részekre itt is egyrészt a (d, e) drótvezetékek és másrészt a lebegő (r) görgő útján a (g) súlyt hordó (k) lánc végei hatnak, ahol is a (d) drótvezeték a mellső