73278. lajstromszámú szabadalom • Gép lábbeliek felsőbőrének kaptafára foglalására

— 10 — A talpnyomó ellenállását, mely a fogók befelé mozgásának kezdetén lép föl, az csökkenti, hogy a (128) rúgó feszültségét a föntebb jelzett törvény szerint elveszti, míg a kaptafa és ezzel a (127) elreteszelő fogasrúd és a (119) foglaló lábítónak ebbe kapcsolódó elreteszelő foga lesülyed. Ebből a célból a (132) kétkarú emelő, jobb végén, egy (138) görgőt visel, mely a (139) excenterkorongra fekszik föl. Ez a (30) főtengelyre van ékelve és akként alakítva, hogy a (138) görgő abban a mértékben emelkedjék és a (131) horog lesülyedjék, amelyben a kaptafa lesülyed, úgy azonban, hoigy a (131) horog bizonyos mértékben gyorsabban sülyedjen le, mint a (140) csap, minek következtében a (128) rúgó feszültségét elveszti és a talpnyomó ellenállása csökken. Kisebb különbségeket a (128) rúgó rugalmassága egyenlít ki, mi gyarolatilag teljesen megengedhetőnek bizonyult. Mikor a szögezés megtörtént és a fogók a fölső bőr szabaddá tétele céljából kinyíltak, a (138) görgőt a (139) korong ismét siilyeszti, ennek következtében a (127) elreteszelő fogasrúd a (119) emelővel együtt és igy a talpnyomó és a cipő maga is megemelkedik, úgy hogy a cipő a fogópofákból teljesen kikapcsolódik és a munkás a cipőt eltávolíthatja. Egyidejűleg a (128) rúgót is annyira megfeszítjük, hogy az eredeti húzó erejét ismét fölvegye, amennyiben a (130) hajtórúd a (133) ütköző csavarra fekszik. Kevéssel a gép megállása előtt a (123) rúdat a (71) ecxenterkorongon alkalmazott (141) bütyök önműködően megemeli és igy a (127) elreteszelő fogasrúdat a (142) elreteszelő fogból kikapcsolja, mire a (119) foglaló lábítót egy (143) rúgó, mely éppen elég erős ahhoz, hogy az ellene ható súlyt legyőzze, ismét a legmagasabb helyzetébe emeli. Mikor a gép megállott, a munkás a (119) foglaló lábítót azonnal az előbb leírt módon használhatja. V. A fölső kaptafa nyomó (7a—7c. ábra). Hogy a kaptafát szögelés közben szorosan a fogókra nyomjuk, egy fölső kaptafa nyomó van alkalmazva, (1., 2. és 7a—7c. ábra), mely lamellaszerűen egymásra rakott bőrkorongokból képezett (150) görgőből áll. Ez a görgő a kél (151) kengyelből alkotott kar végén van szerelve, mely kar az orrfogó (72) ütköző csapjának két oldalán van ágyazva. (7a—7c. ábra.) A "(150) görgő a gép nyugvása közben oly magasan áll a fogók fölött, hogy sem a munkás szemének, sem kezének útjában nincs. A gép bekapcsolása után a görgő sülyedni kezd, hogy kevéssel a szögezés megkezdése előtt szorosan a cipőorra feküdjék, mely orrot közvetlenül a kalapácsütés után elhagyja. A (151) kar lengő mozgását a kővetkező berendezés létesíti. Közvetlenül a (150) görgő mögött a (151) kart két, a (4) asztallapra merőlegesen álló (152) sín fogja körül, melyek a (153) csapok, (154) hajtórúdak és (168) csapok útján vannak a (151) kengyelekkel kapcsolva. A (151) kar fölött ezek egy (155) keresztfej útján vannak egymással kapcsolva, melynek (156) csapja körül forgó mozgást végezhetnek. A (155) keresztfejjel szemben egy hasonlóan alkotott (157) karesztfej van, mely (158) csapjai segélyével forgathatóan van a (151) karba ágyazva. A 7a—7c ábrán látható helyzetben a két (155, 157) csap konaxiális. A két (155, 157) keresztfejet a (159) csap köti össze egymással, mely a keresztfejek fúrataiban csúszhatik és így leehtővé teszi, hogy a keresztfejek a (160) rúgó nyomása alatt egymáshoz közeledjenek, míg a (161) kötés és a (159) csap (162) csavarházai a keresztfejeknek egymástól való távolodását határolják és a (160) rugónak bizonyos előzetes megfeszítését teszik lehetővé. Amint a (150) görgő a cipőre ráfeküdt, a (151) kar megáll, míg a (152) sínek bizonyos mértékben még lesülyednek, miközben azokat a (152) hajtórúdak vezetik. Ennek következtében a (155) keresztfej lefelé mozog, a (160) rúgó összeszorul és a (157) keresztfejre és így a (150) görgőre is bizonyos szabályozható nyomást gyakorol, minek következtében a kaptafa a talpnyomó hatása ellen szorosan a fogókra fekszik és szögezés közben is ebben a helyzetben marad. A (152) sínek közvetlenül a (151) kar alatt annyira kifelé vannak hajlítva, hogy a cipő orra köré fogódzanak (1. és 7c. ábra). A cipő alatt ezek ismét közelednek egymáshoz, úgy hogy a (4) asztallap ama hasitékán, melyben az orrfogó leng, átléphetnek és az orrfogót maguk között átmenni engedik. Legalsó végük a kétkarú (164) emelő (163) csapjához van kapcsolva, mely a fix (165) tengelyen foroghat. A (165) tengely a (2, 3) oldal állványokban van szerelve, a (164) emelő pedig (163) görgőt visel, mely a (71) korong (167) kényszervezelékébe fogódzik. Ez a korong, mint azt már említettük, a (30) főtengelyre van ékelve és jobb oldalán a fogót mozgató horony van kiképezve. A (167) korong a (151) kart időszakosan föl- és lefelé mozgatja és a (150) nyomógörgőt fölváltva fölülről a kaptafa orrára szorítja és erről ismét leemeli. VI. A saroktámasztó (6a—6d ábra). Hogy a kaptafa a foglalás közben a talpnyomó hatása alatt, továbbá az orrfogó befelé mozgása közben hátrafelé ki ne térhessen, mint majdnem minden ágyas foglaló gépnél, itt is egy saroktámasztó van alkalmazva, melynek berendezése