73278. lajstromszámú szabadalom • Gép lábbeliek felsőbőrének kaptafára foglalására

- 11 — olyan, hogy ugyanannyival emelkedjék és sülyedjen, mint a talpnyomó. Ezenkívül a tulajdonképeni (189) talpnyomó egy (188) hajtórúdra van ágyazva, mely fölfelé könnyen kitérhet és így a cipő hosszanti irányához való hajlásszöge megváltozhatik. Ennek célja a következő: Mikor a kaptafát a talpnyomó szorosan a fölső bőrbe nyomta, a kaptafa lesülyed, mikor a fogók a béléstalp alá mozognak és végül a fölső kaptafa nyomó hatása alatt egyenletesen fekszik föl a három fogó fejére. Ez a megbízható szögezés elengedhetlen föltétele. Minthogy már most a három fogófej a szögezés pillanatában közel vízszintes síkban fekszik és a talpnyomó három (111) támasztópontja ennek föl- és lefelé való mozgása közben ugyancsak mindig vízszintes síkban fekszik, gondoskodni kell arról, hogy a kaptafa orra a fölső bőr kifeszítésénél •egyidejűleg a talpnyomó mind a három (111) támasztópontjára fölfeküdjék, úgy hogy a szögezés közben a három fogófej és a talpnyomó három támasztópontja közel ugyanabban a közös síkban feküdjék. A kaptafa a szóban levő gépnél már most a fölső bőr kifeszítése közben a következő módon áll be: Amint a munkás a (119) foglaló lábítót működteti és így a kaptafát a három fogó által í'ogvatartott fölső bőrbe benyomja, a kaptafa arra törekszik, hogy orrával a talpnyomó három (111) támasztó pontjára feküdjék. Minthogy azonban a kaptafa a fölső bőr kifeszítése közben hátrafelé is kitérni törekszik, nagy erővel a saroktámaszaikra fekszik és az ennek következtében föllépő súrlódás hatása alatt a cipő kérgén anynyira megszorul, hogy a kaptafának a fölső bőrbe való szoros beszorítása céljából a cipő sarokrészét a saroktámasztó szöglet alul visszatartja és a kaptafa elülről hátrafelé ferdén állana be, a kaptafa orra pedig a talpnyomó két mellső (111) támasztópontjáról leemelkednék, ha a saroktámasztó nem emelkednék ép úgy meg a fölső bőr megfeszítése közben, mint maga a talpnyomó. Ha akkor, mikor a cipő sarka a fölső bőrnek a fogókba való be akasztása közben — mikor a cipő a (189) saroktámasztó szöglettel a (183) csúszódarabon nyugszik, oly mélyen állana, hogy a kaptafa orra csakis a talpnyomó hátsó (111) támasztó fölületére fekszik föl, a sarok a fölső bőr megfeszítésénél azonnal ismét fölemelkednék, amennyiben a (188) hajtórúd (187) forgáspontja körül fölfelé kileng, úgy hogy a kaptafa orra azonnal teljesen fölfekszik a lalpnyomóra, mely helyzetét a saroktámasztó és talpnyomó előbb említett egyidejű megemelkedése következtében meg is tartja. A saroknyomó szerkezete (6a—6d ábra) a következő: A saroknyomó (110) csúszódarabján a (112) vezetőtuskó fölött a (110) csúszódarabra merőleges (180) sín van fölerősítve, mely a talpnyomó föl-és lefelé való mozgásában részt vesz. A (180) középsínnél a (181) köztartócsapok útján kél (182) oldalsín van mereven kapcsolva, melyek a (183) csúszódarabok vezetésére szolgálnak. Ezt a (180) középsínt a (186) elreteszelő fogazással ellátott (180) középsín (184) kilincse és (185) fogantyúja rögzíti pályája minden pontján kifelé, minthogy a (184) kilincset saját súlya és a (185) fogantyú állandóan a (186) fogazással kapcsolatban tartja, melyre a (183) csúszódarab 30 fok alatt hajló csúszópályáján saját súlyának hatása alatt rátámaszkodik. Kifelé haló nyomás ellen tehát meg van támasztva, míg befelé szabadon eltolódhatik. A (185) fogantyú arra szolgál, hogy a (184) kilincsel kiemeljük, minek következtében a (183) csúszódarab önműködően csúszik kifelé. A (183) csúszódarabon két fölszegecselt sin útján a (187) forgáscsap van alkalmazva, melyhez a (188) hajtórúd kapcsolódik, erre a vörös öntvényből készült (189) szögletdarab van szerelve, mely a tulajdonképeni saroktámasztól alkotja. Mikor a fölső bőrt a fogókba beakasztjuk, a (189) szögletdarab a (183) csúszódarabon nyugszik, de erről a foglalás további folyamán szabadon leemelkedhetik. Hogy a (180) középsín, külső szabad végén, valamely erő hatása alatt lefelé vagy kifelé el ne görbülhessen, vagy hogy azt a (112) veezlőluskók meg ne sérthessék, ez a vége külön is vezetve van a (181) csapon függő (191) villásrúd útján, mely (192) csapjával a kétkarú (193) emelőre támaszkodik. Ez a (4) asztallapra fölcsavart (194) bakban forgathatóan van ágyazva-és kettősen villás, csőralakú bal végével (6a és 6b ábra) a (195) csúszódaraboko.n van vezetve, melyek a (113) emelő két oldalán a (117) csapot körülveszik. Ily módon a (180) sínnek a (113) és (193) emelők által képezett párhuzamos vezetéke keletkezik, mely sínt a (118) vonórúd működteti és mely a cipőt a kaptafa beszorllásájiak egész ideje alatt megbízható módon emeli és síilyeszti. VII. A szögbevezelés (8a, 8b és 9. ábra). A fogókat szögekkel általában ismert berendezés a következő módon tölti meg: (8a, 8b és 9. ábra.) A (200) szögdobot, mely a fix (201) alapzatra van ágyazva és szögekkel van töltve, a (103) korongon (1. és 2. ábra) alkalmazott excenter horony a fix (165) tengelyen ágyazott kétkarú (203)