73278. lajstromszámú szabadalom • Gép lábbeliek felsőbőrének kaptafára foglalására

Az éppen leírt szögező berendezés a gép minden fogóján azonos módon van alkalmazva, a három fogó szögező berendezését pedig egyetlen hajtómű működteti. Ebből a célból a két (50) tengely az (52) ágyazóbakoknál egy-egy (93) csavarkereket visel (3. ábra), melyek a (76) tengely egy-egy (94) csavarkerekébe fogódzanak, melyek ugyancsak az (52) ágyazóbakoknál vannak alkalmazva. A (76) tengely meg van hosszabbítva 1. és 3. ábra) és a (3) állvány mellett ismét a (4) asztallapra erősített (95) csapágyba van ágyazva, mely mellett egy (96) fogaskereket visel. Ebbe egy második, ugyanekkora és ugyancsak a (95) csapágyba ágyazott (97) fogaskerék fogódzik, melyei a hatszor akkora (98) fogaskerék (1. és 2. ábra) forgat. Ez a (98) fogaskerék a (3) állványon ki. képezett (99) csapra van húzva és hat sugárirányú, a gép középsíkja felé kiugró (100) léccel van ellátva, melyekbe egy-egy (101) görgő ütközik és így a (30) főtengely egy-egy fordulatánál a (98) kereket egy-egy hatod fordulattal előre hajtja, amennyiben ekkor a hat léc egyikével kapcsolódik és abból ismét kikapcsolódik. A (101) görgő egy (102) csapra van ágyazva, ez pedig a (103) korongba becsavarva, mely ismét a (30) főtengelyre van fölékelve. IV. A talpnyomó (5 és 6a—6d ábra). A fölső bőr kifeszítése a kaptafán akként történik, hogy alulról egy nyomó fekszik a béléstalpra és a kaptafát fölemelve, a fölső bőrbe benyomja, miközben utóbbit a közel függélyesen a kaptafa alsó éle alatt álló fogók fogják be. Ez a laipnyomó egy (110) csúszódarabból áll, melynek kiváltható (111) feje van, (1, 2, 6a-6d ábra). A (110) csúszódarab alsó hengeres részével a (4) asztallapban, fölső, hasábalakú és forgását meggátló részével pedig a (4) asztallapra fölcsavart (112) bakban van vezetve és azalatt, mialatt a munkás a fölső bőrl a fogókba beakasztja, oly mélyen áll, hogy ezt a munkát kényelmesen lehessen végezni. A csúszódarab megemelését és lesülyesztését egy kétkarú (113) emelő végzi, mely a (114) csap és (115) veeztődarab útján fogódzik a (110) csúszódarabba és a (116) csapok útján van a (112) csapágyba ágyazva, míg szabad vége a (117) csapot viseli, melytől a (118) vonórúd vezet a (119) foglaló lábítóhoz, mellyel a (120) csap útján van kapcsolva (1. és 2. ábra). Ila már most a munkás, mialatt a gép nyugalomban van, a (119) foglaló lábílót lenyomja, a bekapcsolt áttevésnek megfelelően, melyet a (120) csap áthelyezésével módosítani lehet, a kaptafát nagy erővel'a fölső bőrbe nyomja, mimellett ezt az erőt á lábérzék szerint a bőrfeszűltségnek megfelelően alkalmazza, a feszültséget pedig kezével, tapintás útján ellenőrzi. Ha a fölső bőr kellő állapotban van, a (122) gombot (5. ábra) lenyomja, ezzel lesülyeszti a (123) rúdat és működteti az (1) talplemezen forgathatóan ágyazott (124) szögemelőt, mely a (125) vonórúd útján a (126) bütykös korongot akkora szöggel forgatja el, hogy bütyke a (127) elreteszelő fogasrúdat szabaddá tegye. Ezt a rúdat most a (128) rúgó, mely a (140) csapra hat, kiegyenesíti, minthogy a (130) hajlórúd (129) csapja körül foroghat. Mikor ez a rúd ki van egyenesítve, a (119) emelőnek elreteszelő fog gyanánt kiképzett végébe fogódzik és ezt a (128) rúgó feszültsége következtében az éppen beállított helyzetében rögzíti. Ennek a berendezésnek az a célja, hogy a fölső bőr azt a feszültséget, melyet annak a munkás adott, a gép önműködő munkaszakasza alatt lehetőleg állandóan fentartsa, mit a következő módon érünk el: A (128) rúgó, egyik végén, a kétkarú (132) emelőn alkalmazott (131) horoghoz van kapcsolva és a (130) hajtórúdat fölfelé megtámasztó (133) ütköző csavar segélyével a szükségletnek megfelelően előzetesen megfeszíthető. A (130) hajtórúd a (134) csap, a foglaló lábitó pedig a (135) csap útján a (137) bakon forgathatóan van ágyazva, mely bak az (1) alaplemezre van csavarolva, míg a (132) emelő a (136) csap útján a nyugvó (165) tengelyre ékelt (144) karon forgathatóan van ágyazva. Amint a munkás kritikus tevékenységeit befejezte és a gépet az önműködő dolgozásra ismét bekapcsolja, a fogók közel vízszintes irányban a béléstalp alá mozognak és eközben a kaptafát teljesen lefelé húzzák, míg a fölső bőr fölhajtása a béléstalpra teljesen rá nem fekszik és a kaptafa mind a három fogóra nem ér. Ha már most á fölső bőrben, főleg pedig ennek lehajlításában a munkás által létesített feszültséget a fogók befelé mozgása közben a kellő értéken főn kell tartani, azt az ellenállást, melyet a kaptafa, lefelé mozgásánál, a fogók mozgásával szemben kifejt, egészen szigorú, a talpriyomó és fogók mozgásának viszonya állal megszabott törvény szerint kell csökkenteni, úgy hogy az elméletileg zérussal legyen egyenlő, mikor a béléstalp a fogókra ráfekszik. A talpnyomó lefelé mozgásának ez az utolsó szakasza azonban a találmány szerint nem a fogók által kifejtett húzás, hanem a fölső kaptafanyomó hatása alatt megy végbe, melyet később írunk le és mely a talpnyomót véges nagyságú ellenállás ellen annyira lenyomja, hogy a kaptafa szorosan és biztosan mind a három fogóra fölfeküdjék.