73278. lajstromszámú szabadalom • Gép lábbeliek felsőbőrének kaptafára foglalására

A következőkben kimutatjuk, miért kritikus műveletek az 1—3. műveletek és miért mechanikus műveletek a 4. és 5. műveletek. .4) A kaptafára foglalás kritikus műveletei. 1. A fölső bőrnek a kaptafán a kellő helyzetben való beállítása. Ilogy a fölső bőrt a kaptafán a kellő helyzetben állítsuk be, ez a tökéletes kaptafára logilalás főfeltétele és erre mindaddig gondosan kell ügyelni, míg a fölső bőrt a kaptafám föl nem erősítjük. A foglalási munka kezdetén a fölső bőrt — melynek szabása közelítően a kaptafa fölületének geometriai lefejtése — oly helyzetbe kell beállítani, hogy a geometriailag megfelelő pontok egymásra feküdjenek, ellenkező esetben a fölső bőr nem áll jól a kaptafán. A helyes beállítást csakis a munkás szeme állapíthatja meg, ezért a fölső bőr helyes beállítása mindig a munkás személyes ügyességétől függ és lehetetlen oy beállító berendezés szerkesztése, mely épp oly megbízhatóan dolgozik, mint a lelkiismeretes munkás. Ha a fölső bőr szélét a munkás helytelenül fogja meg, ha túlságos erős, vagy túlságos gyönge húzást fejt ki az egyik, vagy másik fogó, ha a fölső bőr egyenlőtlenül nyúlik, az egyszer már elért helyes beállítás rögtön megszűnik, úgy, hogy a fölső bőr beállítását az összes kritikus tevékenységek befejeztéig állandóan megfigyelni és javítani kel. Minthogy a szabás által a fölső bőr tulajdonságai teljesen azonosakká nem tehetők, amennyiben a fölső bőr rugalmassága igen tág határok között változik, ezért lehetelen oly önműködő befogó berendezések szerkesztése, melyek az emberi szem kritikáját csak megközelítően is helyettesíthetik. Ennek megfelelően mindazok a tevékenységek, melyek az 1—3. alatt fölsorolt műveletek közben a szárfej helyes beállításának föntartását célozzák, kritikus tevékenységek. 2. A fölső bőr szélének fogók stb. segélyével helyesen történő megfogása. Mikor a fölső bőrt a kaptafán helyesen beállítottuk, a fölső bőr szélét fogóikkal, vagy más hasonló szerszámokkal megfogjuk. Igen fontos ekkor az, hogy a fogók hol és miként támadnak. Nehéz bőrnél pl. a fölső bőrön széles áthajtást kell hagyúi, hogy azt a fogókkal eiég.erősen megfoghassuk és hogy a fogók ki ne szakítsák azt, könnyű, vékony bőrnél a fogókat kevésbbé mélyre akasztjuk be, hogy a drága bőrt lehetőleg megtakarítsuk. Sokszor szükséges lehet, pl. hibás szabásnál, hogy az egyik fogóba a bőrt mélyebben fogjuk be, mint a másikba. Különösen fontos az, hogy a fogók a bőrt annak megfelelő pontján fogják meg, mert jórészt etlől függ, hogy a kifejtett húzás mekkora területre terjed ki és milyen tökéletes. Mindezeket a körülményeket, melyek minden cipőnél mlások és mások, csakis a munkás ítélheti meg és veheti a megfogásnál figyelembe, annyival inkább, mert a szabálytalanságok rendszerint nem mutatkoznak azonnal, hanem csak a munka folyamán. Ezért igen gyakran nyitni és újból becsukni kell a fogókat, hogy a kívánt hatást létesítsük. A mondottakból kitűnik, hogy a fölső bőr szélének fogókkal, vagy más szerszámokkal való megfogása ugyancsak kritikus ténykedés. 3. A fölső bőrnek a kaptafán mindaddig való kihúzása, míg a bőr többé nem nyúlik. Ha a fogókkal a fölső bőr szélét helyesen megfogtuk, ezeknek a kaptafához viszonyított helyes mozgatásával a bőrt a kaptafán kifeszítjük, még pedig pontosan meghatározott erővel, mely elégséges ahhoz, hogy a fölső bőr ama részén, melyen a húzás érvényesül, simán a kaptafára feküdjék, a bőrt ekkor annyira kinyújtjuk, hogy további nyújtás a szakadást idézné elő. Cipőfejeket a legkülönbözőbb bőrökből, sőt szövetekből, pl. nemezből, vitorlavászonból stb. készítenek; magától érthető, hogy ezeknek az anyagoknak rugalmassága igen különböző. De egy és ugyanannál a borfajtánál is igen különböző a cipőfejek készítésére használt anyag rugalmassága, úgy, hogy finomabb lábbeliek készítésénél elengedhetlen, hogv a fölső bőr foglalását és készre szegelését rugalmas tulajdonságainak megfelelően végezzük, tehát bizonyos, de az egyes cipőknél különböző erővel feszítsük ki a kaptafán. Ha ez nem történnék, a cipő vagy elszakadna, vagy pedig nem volna a kaptafán eléggé kifeszítve. Eme rendkívül változó viszonyokat önműködő fogók soha sem vehetik oly tökéletesen figyelembe, mint a kézműves. Ezen a bajon azáltal sem lehet segíteni, hogy a fogó által kifejtett húzóerőt beállítjuk, mert a szükséges erő nagyságát soha sem lehet előre tudni. Az a finom érzék, mely az ember kezében és lábában van és mely a bőr rugalmas tulajdonságai minden változásának észlelését teszi lehetővé és azit a munkafolyamat szabályozásánál azonnal figyelembe venni engedi, önműködő berendezésekkel soha sem helyettesíthető. Már ezek a megfontolások igazolják, hogy ez a művelet kiválóan kritikai tevékenységet igényel. A bőr egyszerű kifeszítése azonban korántsem minden, ellenkezőleg, a munkásnak a kifeszítés közben arra is kell ügyelnie, hogy a fölső bőrt a