73278. lajstromszámú szabadalom • Gép lábbeliek felsőbőrének kaptafára foglalására

kaptafán ferdére ne húzza, vagy ha ez megtörtént — elkerülni csak a legritkább esetben lehet — ismét a kellő helyzetbe visszaállíthassa. Ez azonban biztos és teljes sikerrel csakis akkor lehetséges, ha a fölső bőr feszültségét kisebbítheti és a fejnekhelyes beállításautánújból növelheti. Ezzel egyidejűleg a föntebb jelzett kritikus tevékenységet igénylő műveleteket kisebb-nagyobb mértékben ismét végeznie kell, tehát a tökéletes foglalás olv sok kritikus ténykedést igényel, melyeket csakis a gondolkodó munkás végezhet el, ki a munka közben föllépő benyomásokat azonnal számba veheti. B) A kaptafára foglalás mechanikus műveletei. 4. A fölső bőr szélének a bőrben létesített húzási feszültségének megóvása mellett a kaptafa szélén történő áthajlítása és a szélnek a béléstalpra való fektetése. 5. A fölső bőr szélének a kaptafa talp részén, illetve a béléstalpon való rögzítésere szolgáló szögek megfogása és beverése. Mikor a fölső bőr a kaptafán a helyes helyzetben és egyenletesen kifeszítve van, a foglalás teljesen sikerült, ha gondoskodunk úrról, hogy ezt az állapotot fentartsuk és állandóvá tegyük. A most következő műveletek tehát csakis arra szolgálnak, hogv ezt a meghatározott állapotot fentartsák és ezt a munkát minden gondolkodás nélkül lehet végezni. Ezeknek a műveleteknek technológiai föladatuk nincs és ezért teljesen mechanikus műveletek, mit részletesen bizonyítanunk fölösleges. C) A foglaló gép és munkafolyamatának újdonsága. A ma alkalmazott foglaló módszerek kél csoportba oszthatók: az elsőbe tartoznak a kézi munkával dolgozó foglaló eljárások, melyek részleteit rendkívül sokféleképpen foganatosítják, de melyek alapelve mindig ugyanaz. Ezekre az jellemző, hogy a munkás a fölső bőrt a kellő helyzetben a kaptafára teszi és azután a csípőfogóval meghúzva a kaptafán kifeszíti, mi mellett a kifeszített bőrt azáltal rögzíti, hogy szélét a foglaló szögekkel a kaptafához erősíti. Ennél az eljárásnál ai bőr ki-feszítése és a szögezés váltakoznak. A sorrend, melybem a kifeszítéseket irányukra való tekintettel végezzük, nem mindenhol teljesen ugyanaz, a kisebb eltérések azonban nem játszanak szerepet, épp úgy az a körülmény sem, hogy a rögzítéssel, vagy a kifeszítesse! kezdjük-e a munkát. A kézi munkával dolgozó eljárásnál csakis az lényeges, hogy a munkás a kifeszítéseket erősségük, irányuk és támadási pontjuk tekintetében oly megfontolással végezze, melynek célja az, hogy a fölső bőrt lehetőleg három húzással hozza oly állapotba, melyben az a kaptafán helyes állásban van, ennek felületéhez nagy területen jól hozzásimul és a fölső bőrben a rögzítés által ideiglenesen állandósított feszültségek a szárfej állandó alakváltozásait idézik elő. Ezzel szemben áll a foglaló eljárások második csoportja, melybe a különböző foglaló gépek munkafolyamatai tartoznak. Ezeknek az eljárásoknak kifejezett célja az, lioigy a foglalást a gép önműködően vegezze, de ezeknél az eljárásoknál is vannak oly műveletek, melyeket a gépet kezelő munkás végez, anélkül azonban, hogy ezek a munkafolyamatban megokolást lelnének, vagy hogy világosan kitűnnének, ellenkezőleg, ezeknél a foglaló eljárások rendszertelenül egymás melé sorozott munkafoyamatokból állanak, melyeket részben a munkás, részben a gép végez, tekintet nélkül arra, hogy ezek kritikus, vagy mechanikus jellegűek-e. Ennek aiz a következménye, hogy a gép által végzett foglalás a kézi munkával végzett foglalással nem egyenlő értékű. A találmányunk tárgyát képező gép az első, mely a kézi foglaló eljárás tudományos kritikája alapján van felépítve, úgy, hogv a gép technológiai hatása ugyanaz, sőt jobb, mint a kézi munkáé. A gép munkafolyamatának fázisai elrendezés tekintetében nem fognak a kézi eljárásáéival teljesem megegyezni, mert a gépben a munkás két kezét tetszőlegesen megsokszorozhatjuk, de a gép nem bírja esetleg hibás ténykedéseit, úgy, mint az ember, megjavítani, ha ezt a fölső bőr megmunkálásának folytonosan változó föltételei megkövetelik. Ugyanebből az okból szükséges az is, hogy a kézi munkával egyenlő értékű gépi foglalásnál az egyes munkafolyamatokat akként rendezzük el, hogy az összes kritikus tevékenységet igénylő műveletek ugyanabban az időszakban menjenek végbe, úgy, hogy azokat kiigazíthassuk, mielőtt a gép a kiigazítást meggátló műveleteket végezné. Ennek megfelelően az új gép munkamenetét az egyes munkafolyamatoknak a következőkben megadott sajátosságai jellemzik: 1. A foglalás két elkülönített időszakban történik, az elsőben kizárólag a kritikus tevékenységet, a másodikban pedig kizárólag a mechanikus tevékenységet igénylő műveletek mennek végbe; 2. az összes kritikus tevékenységeket lényegüknek megfelelően bármikor úgy egyenként, mint összes hatásukban ki lehet igazítani, míg együttes hatásuk teljesen ki nem elégítő; 3. a mechanikus tevékenységek csakis akkor