73261. lajstromszámú szabadalom • Szerelvény vasúti sineknek a talpfákon való megerősítésére
Megjelent 1919. évi március hó lO-én. MAGYAR SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 78261. szám. V/a. OSZTÁLY. * Szerelvény vasúti síneknek a talpfákon való megerősítésére. KLEIN MÁRK MÉRNÖK NY. M. Á. V. FÖLÜGYELŐ ÉS ZSENGERY MANÓ H. É. VASÚTI IGAZGATÓ BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1917 november hó 6-ika. A vasúti síneknek a talpfákon való szokásos megerősítése a talpfákba fúrt lyukaikon át, illetve az ezekbe illesztett csavarok, vagy ezen lyukaikba vert szögek segélyével idő előtt használhatatlanná teszi a talpfákat, mert ezek a lyukak mentén és szélén behatoló nedvességnek és az éghajlati viszontagságoknak hatása alatt csakhamar romlásnak indulnak, úgy, hogy még az oly talpfák is, melyek ezen lokális bajon kívül különben teljesen épek, mint eredeti rendeltetésükre teljesen hasznavehetetlenek, üzemen kívül helyezendők. A síneknek ezen régi megerősítési módja továbbá csakis kemény fából készült talpaknak alkalmazását engedi meg, ami az előbb említett körülménynél fogva a sínmegierősítést és a talpfáknak aránylag gyakori kicserélését szükségessé tevő jókarbantartást költségessé, ez utóbbit pedig ezenfelül még üzemzavaróvá is teszi. Ehhez járul még az a nehézmény is, hogy a síneknek megerősítési munkája eddigelé igen kényes és így költséges is, mert alkár szögek, akár csavarok segélyével történik a síneknek rögzítése a talpfákon, a vágánytávot a távmérővel folyton ellenőrizni kell. Az eddigi sínunegerősítésnél továbbá a szögek vagy csavarok a fatalipak hosszanti középvonalában, vagy ehhez közei vannak elrendezve, ahol is a sínek megterhelése folytán ezeknek fölhajlása, mely a középen legnagyobb, a sínmegerősítést állandóan nagy erővel fölbontani igyekszik. A szokásos sínmegerősítés továbbá nem akadályozza meg a sínvándorlást, úgy, hogy ezen hátránynak elkerülésére külön szerkezeteket alkalmaznak, ami ezen szerkezeteknek szükségszerűen! alkalmazott nagy számánál Igen jelewtékenfy költséget okoz. Az ismert szegeknek és csavaroknak fejei ugyanis a síntalpat csak kis fölületftel szorítják le a talpra, úgy, hogy az ezek által kifejtett nyomás, illetve potenciális súrlódás kisebb, mint a gördülő vonatok által kifejtett toló, illetve húzó erő. Mindezen hátrányokat már régebben észlelték és törekedtek is ezeket elkerülni, csakhogy az eddigi ily irányú javaslatok nem jártak a várt kedvező eredménynel. Az összes eddigi javaslatok abból a helyes megismerésből indultak ki, hogy a sínmegerősítés hátrányainak 'kútforrása a talpfák lyukasztása, amiért is mindezen javaslatok a talpfák megfúrása mellőzésének lehetővé tételét célozták. Egyike a régibb javaslatoknak abból állott, hogy a sínmegerősítő csavarokat két szorosan egymás mellé fektetett talpfa között rendezték el, ahol is a Csavaroknak feje egy, a két talpfa alsó oldalát fedő lemezhez feküdt, a csavaranyák pedig a két talpfa fölső oldalát fedő lemezre, illetve az alátétlemezre szoríttattak. Egy újabbi megoldás ugyancsak két külön fatalp alkalmazásával törekedett a szokásos sínmegerősítés hátrányainak elkerülésére, csakhogy a két fatalp nem volt szorosan1 egymás mellett
