72998. lajstromszámú szabadalom • Mérőkészülékekhez és mérőszerszámokhoz való leolvasóberendezés

— 3 — rúgó segélyével ezen bevágás fenekéhez szorítva tartatik. A (7) mutató, illetve a (9) szegmens egy (15) esavarrúgó hatása alatt áll, mely a (7) mutatót az 1. ábrán jobbfelé, illetve a (9) szegmenst a 4. és a 6. ábrán balfelé forgatni igyekszik. Az 1. ábra szerint a (2) szár, belső körívalakú (16) szélével egy a (7) mutató két oldalrésze közt elrendezett (17) kereszttuskóra támaszkodik, míg a 4. és a (1. ábra szerint (11) élével a (9) szegmens (10) skálabeosztásos kerületére. E részeknek a mérőszerszám használata közben lassankint bekövetkező elkopását a (13) csavar, illetve csavarok meghúzásával ki lehet egyenlíteni. Az 1. ábrán a (16) körív középpontja nem esik össze a (7) mutató (12) forgási pontjával, hanem ez az utóbb említett (12) forgási pont a rajzolt foganatosítási példánál kissé jobbra esik a (16) köriv középpontjától. Ennek az a következménye, hogy akkor ha a (2) szárat kissé eltávolítjuk az (1) szártól, a (7) mutatót a (15) csavarrúgó rögtön jobbra forgatja és csak akkor jön ez a mutató ismét nyugalomba, ha (17) kereszttuskója ismét megakad a (16) köríven. A (7) mutató forgási szöge ekkor a két említett középpont kölcsönös helyzetének alkalmas megválasztása esetén megközelítőleg arányos lesz a két (1, 2) szár egymástól való távolságának változásával, úgy hogy a (8) skálabeosztás kb. egyenletes lehet és a forgási szög nagysága a (16) körívnek a (7) mutató (12) forgási pontjához képest való excentritásától fog függni. Ezen excentricitás megváltoztatásával tehát lehetővé válik, hogy a (8) skálabeosztás osztásvonalaival tetszésszerint egy milliméternek ezred, század, vagy tized részeit jelezzük. Hasonló módon a 4. és 6. ábra szerint a (9) körszegmens (10) skálabeosztásos kerületének középpontja, mely kerületre a (11) él támaszkodik a rajzolt foganatosítási példánál kissé jobbra esik a (9) szegmens (12) forgási pontjától, úgy hogy akkor ha a (11) élt kissé eltávolítjuk a (10) körívtől, a (15) csavarrúgó a (9) szegmenst rögtön balra forgatja el, amíg a (10) és (11) részek ismét érintkezésbe nem jönnek egymással és pedig a forgás szögre vonatkozólag itt is ugyanaz áll, mint föntebb az 1. ábrával kapcsolatban mondtunk. Ahelyett, hogy excentrikus (16), illetve" (9) köríveket használjunk, természetesen spirálisalakú görbéket i,s használhatunk, ámbár ezek az előállítási nehézségekre való tekintettel nem lesznek époly előnyösek. A 4., 5. és 6., 7. ábrákon látható forgó (9) szegmensekkel biró két foganatosítási példánál a szegmensív excentricitása a két (13) csavarral egyszerűen változtatható azáltal, hogy az egyik szegrnenskart megrövidítjük, a másikat pedig meghosszabbítjuk, úgy hogy a (10) skálabeosztásos körív helyzete mindig úgy választható meg, hogy bármilyen számbajöhető excentricitásnak megfeleljen. Külső mérésekhez való mérőszerszámoknál (1—3. és 4—5. ábra) az (1) mérőszár síkalakú (18) mérőfölülettel van ellátva, mely itt az egyik mérőszeget képezi és melynek síkjában fekszik a (3) él is, míg a (2) szárban finom csavarmenetekkel és gömbölyű mérőcsúccsal ellátott (19) csavar van elrendezve, mely a másik mérőszeget alkotja. A csavar holtjárását az 1. ábrán látható (20) rúgó gátolja meg. Ha ezzel a szerszámmal valamely munkadarabot megmérni akarunk, akkor mindenekelőtt úgy állítjuk be a (19) csavart, hogy a (7) mutató vagy a (11) él a (8), illetve a (10) skálabeosztás 0-pontjára mutasson akkor, ha a mérőnyílás (a (18) fölület és a (19) csavar csúcsa közt) a kívánt mértékű. Ezután a (7) mutató, illetve a (9) szegmenst kézzel a kiindulási helyzetbe visszük vissza (a (7) mutatót legszélsőbb bal-, a (9) szegmenst legszélsőbb jobb helyzetébe) és a munkadarabot beillesztjük a mérőnyílásba. Ha most szabadon engedjük a (7) mutatót, illetve a (9) szegment vagy ha esetleg a munkadarabnak a mérőnyílásba való bevezetésével fölszabadul, akkor a (7) mutató rögtön önműködően úgy áll be, hogy