72876. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés víznek báziskicserélő anyagokkal való lágyítására

Megjelent 1918. évi október hó 14-én. MAGY. SZABADALMI K1R HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 72876. szára. V/e/2. OSZTÁLYEljárás és berendezés víznek báziskicserélő anyagokkal való lágyítására. HANS REISERT G. M. B. H. CÉG KÖLN-BRAUNSFELDBEN. A bejelentés napja 1917 november hó 17-ike. Elsőbbsége 1916 december hó 16-ika. Tudvalevőleg bármilyen keménységű fokú vizet 0 fokú keménységűre lehet lágyítani báziskicserélő anyagok hozzáadásával. Az így lágyított víz tehát tökéletes kazántáp-, valamint ipari vizet képviselne, ha nem volnának olyan tulajdonságai, melyek az absolut lágyság előnyeit befolyásolják. Báziskicseréléssel történő vízlágyításnál ugyanis a bikarbonátokból, melyek a legtöbb esetben, a víz kemély&égét okozó anyagok legnagyobb részét teszik, kettedszénslavas nátron képződik, mely a tápvízben, a szulfátok mellett, oldva marad és szintén bejut a kazánba, ahol, felmelegedésekor, félig megkötött, részben szabad szénsav ját is leadja és pedig erősen alkálikusan reagáló, egyszerű szénsavas nátron és marónátron képzése közben. Az ilyen erős sízódaalkalitása a víznek annyiban káros, mert ezáltal a víz az armatúrákat megtámadja, továbbá, inert a víz habzását idézi elő a forráskor, úgy hogy nedves gőz képződik, mely a túlhevítőkben, a turbinákban és a gőzgépekben nem kis zavarokat okoz. Azonkívül, a nagy sótartalom miatt, a kazán gyakori kiürítése válik szükségessé, ami nagy melegveszteségekkel jár. Továbbá a kettedszénsavas nátronból fölszabaduló szénsav, a vízben a természettől fogva jelenlévő szabad szénsav mellett, korrodálóan is hat a kazánfalakra, csővezetékeikre stb. Ipari (gyári) víznek a báziskicsej"élésen alapuló lágyító eljárással lágyított víz, a főzésnél mutatkozó niagy alkálítása miatt, gyakran egyáltalában nem használható. Hogy ezeket a báziskicseréléssel történő vízlágyítást kísérő, ja gyakorlat szempontjából rendkívül hátrányos mellékjelenségeket elkerüljék, megkísérelték már a szabad és a félig megkötött szénsavat, a víznek a báziskicserélő anyagokkal való kezelése előtt, marómésszel, vagy más vegyszerekkel eltávolítani a vízből. Ennek a módszernek azonban az a hátránya, hogy a lágyító anyag, az elkerülhetetlen utóreakció miatt, eliszaposodik. A lágyító anyag egyes részecskéit emellett a szénsavas mész ési a magnéziumhidrátinikrustálja, úgy hogy azok összesülnek és idővel többé-kevésbé' elvesztik bázisikicserélő képességüket. A jelen találmány szerint más eszközt használunk a báziskicserélő anyagokkal kezelendő vízből a szabad és a félig megkötött szénsav eltávolítására, mely eszköz.