72702. lajstromszámú szabadalom • Talajművelő eljárás és eszköz annak foganatosítására főként kötött talajoknak egy művelettel való teljes porhanyósításához
lyettesítésére, vagy pedig csupán szállítási utáni művelésre, pl. rögtörésre vagy egyéb műveletekre. Ezekkel szemben a görgőtárcsákat a jelen találmány szerinti új művelési módhoz a tetszőleges mélységű talajíö] lazításhoz a szántás kizárólagos helyettesítésére és egyben a talaj teljes porhanyításához alkalmazzuk s ennek megfelelően úgy rendezzük el ezeket a tárcsákat, hogy ezt a célt a legegyszerűbben és leghatékonyabban érthessük el. A tárcsákat aszerint vagy a rajz 1. ábrája szerint teljesen sík oldalfölíiletekkel, egyoldalúan lerézselt éllel, lehetőleg csekély faivastagsággal, vagy pedig a 2. ábra szerint tányérhoz hasonló, azaz egyik oldalukon kissé homorú alakban képezzük ki, s azután megfelelő számú ilyen tárcsát a haladás irányában egymással párhuzamos, de egymáshoz képest. hátrafelé fokozatosan eltolt helyzetben rendezünk el (lásd 3. ábrát) úgy, hogy a haladás irányára merőleges tengelyeik (minden tárcsának külön tengelye van) közvetlen egymás mögé kerülnek mimellett a tárcsák közötti távolság csak akkora, amekkora az egy-egy tárcsával levágandó szalagalakú földsáv vastagsága (célszerűen csak 3—t cm.). Ennek a földsávnak ugyanis olyan vékonynak kell lennie, hogy az a tárcsa előlialadása folytán történő levágása és a. tárcsa vastagságának megfeleő mértékben való meghajlítása, ill. oldalirányú eltolása, alkalmával fokozatosan egészen apró részekre széttöredezzék. Ez a működés természetesen föltételezi, hogy a talaj elegendőképen száraz és merev legyen, ami egyébként más művelési eljárásoknál is föltétel, mert világos, hogy elázott, ragadósan képlékeny talajban porhanyítást semmiféle eszközzel elérni nem lehet. A 3. ábrából látható, hogy az (.1) tárcsák egy rombuszalakú (2) keretbe vannak foglalva, amennyiben (3) tengelyeik a keretnek (4) hamutartóin ágyaztatnak úgy, hogy a tárcsák mindegyike saját tengelye körül forogva gördülhet. Látható, hogy a legelői haladó tárcsa .csak fölmetszi a talajt, keskeny, de mély barázdát hagyva maga után, ellenben a következő tárcsa, amely a barázda szélén halad, már szalagalakú földsávot vág le, amelyet egyben lerézselt élénél fogva fokozatosan az első tárcsa által vágott barázda felé terel s ezáltal eltördeli. A harmadik és a következő tárcsák is ugyanígy működnek. A tárcsákat a ren. delkezésre álló vonóerőnek megfelelő számban rendezzük el. Megjegyzendő, hogy jelentékenyebb ellenállást csak a legelői haladó tárcsa fejt ki, amennyiben ennek kell úttörőként az egészen érintet, len talajba behatolnia, míg a többiek már jóval könnyebb munkát végeznek. Hogy az egyoldalú lerézselés folytán keletkező nagy oldalnyomást kikerüljük, ill. ellensúlyozzuk, a 4. ábra szerint a i tárcsákat felerészben megfordított helyzetben rendezhetjük el, ez esetben is természetesen szintén lépcsőzetesen eltoltan helyezve el az egymás melletti tárcsákat. Ez esetben az (5) keret két rombuszból összetett alakot vesz föl. Elöljáró, vagyis középső tárcsa gyanánt ekkor célszerűen mindkét oldalán lerézselt ((5) tárcsát alkalmazunk. Az egy vagy több keretet aztán alkalmas módon kerekre szereljük olyképen, hogy magassági irányban beállítható legyen; munkához a kellő mélységig lesüllyeszthetjük, üzemen kívüli szállításhoz pedig fölemeljük annyira, hogy a tárcsák élei a talaj, ill.úttest fölé emeltessenek. A talajművelés mélységét a tárcsák átmérőjének kellő megválasztása mellett a gép önsúlya, ill. a keret megterhelése szabja meg. A tárcsák vagy csak egyszerű gördülő mozgást végezhetnek, vagy pedig erőművileg forgathatók, pl. motoros hajtás esetén. Ha vontatás esetén a menetiránynyal ellenkező értelemben forgatjuk a tárcsákat, akkor kisebb önsúly mellett is aránylag mélyebb járatot érhetünk el.
