72566. lajstromszámú szabadalom • Újítások vágógépeken

tárcsa még nagyobb erővel szoríttatik az (e) hajtótengely kúpos végére. A vágótárcsa tehát a hajtótengelyhez képest annak ellenére senm maradhat visszás hogy a megerősítéshez sem éket, sem hasonló gépelemet nem használunk. A vágógép gyors üzeménél a vágótárcsa késeit aránylag gyakran ki kell élesíteni, mely célból a tárcsát az (e) tengelyről le kell szerelni. A vágótárcsa ezen aránylag gyakori föl- és leszerelésénél könnyen előfordul, hogy különösen ha a tárcsát ferdén tartják, főkép a fölszerelésnél a tárcsa a csavarmeneteikhez ütközik és eziek megsérülnek. Ennek elkerülésére a vágótárcsát a találmány értelmében egyenesvezetéssel látjuk el, úgy hogy a tárcsa a föl- és leszerelésnél vízszintes helyzetét megtartja és az (e) ' hajtótengelyhez képest csakis központo- ' san mozgatható. Az egyenesvezetés a 2. ábrán föltüntetett kiviteli példánál a (p) asztalba becsavarolt négy (1) orsóból áll. Ezen orsók vagy más vezetékele azonban a (p) asztal (2) lábain vagy a gép más részein is lehetnek elrendezve. A 3. ábrán föltüntetett foganatosítási alaknál az (e) tengely végében belső csavarmeneteket képezünk ki, ami által a csavarmeneteknek a tárcsa föl- és leszerelésénél bekövetkező megsérülése természetesen szintién ki van zárva. A csavarmenetek további védelmérje vagy a csavaranyát vagy a (3) csavart lágyabb anyagból, pl. bronzból készíthetjük, mint . az (e) acéltengelyt. Bizonyos anyagok vágásánál fontos, hogy az (a) vágótárcsa, késeinek éle és a (p) munkaasztal bordáinak alsó síkja között lévő. rés meghatározott nagyságú legyen. A (4)' rés ezen maximális méretére azért van szükség, hogy a vágandó anyag, pl. káposzta egyes részei, pl. a laza levelek ne eshessenek St az aszftal bordáin megvágatlanul. A (4) rés azcwirban az egymással, illetve a vágandó anyaggal érintkező alkatrészek, mint a kések, valamint a csapágyak és az asztal bordáinak természetes kopása folytán idővel nagyobbodik, úgy hogy a gép pontatlanul, illetve egyenetlenül dolgozik-Hogy a . rés megváltozásának hátrányait kiküszöböljük, a ^találmány érteimébea a vágótárcsét az asztal bordáihoz képest beállíthatóan rendeztük el, amennyiben, az (e) hajtótengelyt a vágótárcsával ellentétes végén az (5) csavarkötéssel (csavarorsóval és csavaranyával) látjuk el (2. ábra); a tengely ezen csavarkötés, illetve az (m) kúpkerék közvetítésével & tokra támaszkodik. A vágókések megerősítésének javítását a 4. ábra mutatja. Az eddig ismeretes, vágógépeknél ugyanis a (b) késeket vasmenetű sfllyesztett csavarokkal erősítették a vágótárcsa megfelelően kiképezett bordáira. A késeket tudvalevőleg köszörülés céljából aránylag gyakran le keE szerelni, ami azonban az eddigi kiviteleknél csak körülményesen volt elérhető. A vágandó anyag nagy nedvességtartalma következtében ugyanis a rendszerint kis méretű vascsiavarok a vágótárcsa bordáiba berozsdásodnak és. azokba berágódnak, úgy hogy a csavarok eltávolítása nagy nehézségekkel járhat. Anyáscsavarokat a kések megerősítésére azért nem lehetett használni, mert a vágótárcsa gyors forgásánál a vágott anyag a kiálló csavaranyákba ütközött és a röpítiőerő következtében hozzájuk, tapadt, ami által á vágótárcsa résednek eltömődése következhetett be. Ezen hátrányt a találmány értelmében azáltal küszöböljük ki,, hogy a vágótárcsa bordáinak célszerű alakot adunk. Mint a 4. ábrából látható, a megerősítőcsavarok csavamnyái a vágótárcsa bordáinak alsó fölületein kiképezett mélye* désekben, pl. körakikú hornyokban vagy effélékben fekszenek, úgy hogy a tárcsa résein át leeső megvágott anyag a csavaranyákat n«m érheti. Ezáltal a tárcsa hézagainak eltöm ődéaét elkerüljük* Az 5. ábrán föltüntetett újítás arra az esetre vonatkozik, ha a vágótárcsa nyílásaiba kicserélhető késsorozatok vannak behelyezve. Az eddigi vágógépeknél az