72502. lajstromszámú szabadalom • Kőhajítógép
- 2 — •ékelt (11) frí'koiós hengerről nyeri, a>me*( lyet a (12) szíjdob a (13) nyíl irányában* folytonos forgásban tart. A (11) frikciós henger a (Í4) hengert hajtja, amellyel a (15) féktárcsa, valamint (16) dob egy darabot képez. A (14, 15, 16) rendkzdr golyós' csapágyakban lázán forog a (17) tengély körül, amelyét a (18) emelőbe ágyazunk. A (18) emelő rá van ékelve a (19) fix tengelyre és egy szögemelőt képez a (20) karral. Amikor a (20) kart kissé megemeljük, akkor ez a (18) emelővel együtt elfordul a (19) tengely körül és a (17) tengelyt a (14; 15, 16) rendszerrel együtt (21) nyíl • irányában eltolja. Egy kis eltolás után a (14) henger hozzáér a (11) frikciós hengerhez és igy az egész rendszer golyós csapágyaiban lazán fog forogni a (17) tengely körül. A (18) emelőt excenter gyapánt is kiképezhetjük. A (16) dobhoz van hozzáerősítve á (22) heveder 5 < amelynek másik végén függ a (4) ütőkos. Mikor a (16) dob az imént leírt módon forgásba jön, föltekercseli a (22) hevedert és eközben magasra emeli a (4) ütőkost. Az ütökos mindaddig fölfelé fog haladni, amíg a (14) henger a (11) frikciós hengerhöz hozzászorítva mariad. A (15) tárcsa kerületére hat a (23) ke• retbe foglalt (24) féksarú, amelyet a (25) csavarral utánaállítani lelhet. Ez a féksarú, fixen van hozzáerősítve a (6) állványhoz. A (14—18) rendszer úgy van beállítva a (19) tengelyhez képest, hogy az egész rendszer önsúlyánál fogva a (11) frikciós hengertől eltávolodni és a (24) féksarúra sülyedni igyekszik. Mikor a (24) féksarú összeér a (15) tárcsával, akkor ez utóbbit annyira lefékezi, hogy a (14, 15, 16) rendszer megállani kénytelen. A fékkel való megállítás mindenkor biztosan bekövetkezik és tartósan megmarad arra való tekintet nélkül, hogy eközben milyen álMsa van az ütőfcosnak. Mikor a lefékezés folytán az ütőkos megáll, akkor a (11) frikciás henger nem ér többé hozzá a (14) hengerhez, és így semiriinemü munkát sem végez. Ennélfogva, ha a kos magasra emelt, vagy bármilyen más helyzetében megáll, akikor a gép ezen megállásnak tartós biztosításaiéi semmiféle munkát sem igényel. .. Ha a (20) kart csupán kevéssé emeljük tói és pedig csaik anhyira, hogy a (15) !táksá eltávolodjék a (24) fétóahitöl, de a (14) henger még ne érjen hozzá a frikciós hengerhez, akikor az ütőkos le fog esni, mert hiszen a (14, 15, 16) rendszer lazán forog a (17) tengely körül és ebben a közbenső állásban sem a fék, sem pedig a frikciós henger nem befolyásolja. A (20) kar emelését a (26) rúd révén végezzük, amelyét a (27) fix csap körül forgó (28) lábítóhoz (29) csuklós kapcsolattal kötünk. A (20) kat (30) csuklótagban végződik, amelyet a (31, 32) csavarok közrefognak és a (26) rúdnaik (33) csavarban végződő részéhez hozzáerősítenek. A rajzban a gépnek az a nyugalmi állása van föltüntetve, leeresztett ütőkoss&l, amelyet önműködőlég elérni igyekszik, t. i. amikor a (15) tárcsa hozzászorul a (24) saruhoz és az ütőkos áll, noha' -a (12) szíjtárcsa forog. Há a (28) lábítót egészen lenyomjuk, akikor' a (14) henger a már leírt módon hozzászorul a (11) hengerhez, a (14, 15, 16) rendszer forogni fog és a (4) kos fölemelésével föltekercseli a (22)' hevedert. Ha a lábítót nem egészen nyomjuk le, hanem csiaik egy közbenső helyzetig, a laza (14, 15, 16) rendszer fölszabadul és a magasra emelt ütőkos leeshetik. A fékezéssel való megállítás már magában is enyhe átmenettel történik ugyan, de a gépen még egyéb biztosító berendezések is vannak, amelyek az ütőkos mozgását a munkás éberségétől függetlenül is rugalmasan határolják. Az alsó állás rugalmas hatáfolására a (34) légpárna szolgál, amely az (5) vezeték alján van elrendezve, a fölső állást pedig egy fokozatokra osztott ütközőmű határolja. A (4) ütőkos fölső részén egy (35) ütköző van, amely az (5) vezeték
