72502. lajstromszámú szabadalom • Kőhajítógép
- s -hasi tékában jár. A £35) ütköző egyúttal eíforgás ellen biztosít}^ az ütőkost, A (35) utközőnek^párja a (^36), illetve'(37) vagy (38) ütkóző, amelyek mindegyike egy (39) rúdra eitplhatókg van fölerősítvel A (39) rúd csuklósan kapcsolódik a (40) fix pont körül forgó (41) kétkarú emelőhöz. Ez utóbbi (42) ciukjófejbett végződik, amelyei (43) rúgó közbkktatásával (44, 45) ' állítógyürűk -közrefognák és a <(26) rúd (33) végéihez erősítenek. Miker a (35) ütköző egyik párjának nekiütődik, akkor megemeli a (39) rudat és enneik folytán a (41) emelő közvetítésével lefelé nyomja á (26) rudat. Az ütközők ugyanis csupán akkor működhetnek, amikor a (4) ütőkos fölfelé megy, vagyis akkor, amikor a (14) henger hozzá van szorítva a (11) frikciós hengerhez. A (43) rúgó hatása következtében a befékezés enyhe átmenettel fog történni. Ezt a" (43) rúgót úgy is beállíthatjuk á (44, 45) állítógyűrű megfelelő elhelyezésével, hogy az ütközés után a kos leessék. A (39) rúd a (46) csukló körül lengő.szerüen beállítható és igy attól függ, hogy .melyik ütköző kerüljön először a (35), ütköző pályájába, hogy a (39) ^ rudat mennyire állítjuk kiljebb vagy beljebb. A fokozatos beállítást a (47) rugós abroncs végzi, amely az (5) vezeték köré feszül és. két előrenyúlj ágban végződik, amelyek hullámos beosztásaikkal a (39) rudiat közrefogj álk és belső középső, vagy külső, stb. állásában megtartják. Biztonság kedvéért a (39) rúd úgy van beállítva, hogy mindig működjék valamelyik ütközőpár. • Ha a heveder megnyúlik, hosszabbodása semmiféle zavart sem okozhat, mert •egyrészt az ülőkos legalsó állását mindenkor a (34) légpárna szabja meg, másrészt pedig fölfelé a laza dobrendszer úgyis addig tekercseli föl a hevedert, amíg az ütőkos ütközője egyik párjához érkezik. A hasítógép működése ezek után világos. Az ütől/os legalsó állását mindenkor a légpárna, legfölső állását pedig az az ütköző fogja jn:gszabni, amelyejl a (39) rúd puszta eltolásával beállítunk. A liasítókés és az ütőkos közötti távolságoty a szükségnek megfelelően a (7) karnak a (2) oszlopon való eltolásával beállítjuk és ekkor a gép már üzeinre kész áljbapotban vaa. A munkás a hasítandó követ sablonok szerint, vagy azok nélkül a 1% . sítóélre tólja és lenyomja egészen a (28) lábítót, mire az ütőkps magasba megy. Az ütőkos emelkedése addig tart, aimíg munkás el nem ereszti egészen a lábítót, vagy pedig amíg valamely ütköző le nem nyomja a (26) rudat. Az ütközők nyorpását a (43) rúgó olyan enyhe átmenetben viszi át a (26) rúdra, hogy az ütközés a munkást még akikor sem sérti meg, ha a lába rajta marad a lábítónv A gépet egyébként rendszerint úgy állítjuk be, hogy a kos csakis'a lábító finom lenyoj másakor, vagyis kizárólag olyankor essék le, amikor a munkás ezt szándékosan vezéreli. • # >. Szilárdsági tekintetekben a ,fő erőhatást a (3) üllőtőke veszi föl. A (4) ütőkosról • sem a (22) heveder révén, sem pedig közvetlenül nem adódhatik át semmiféle káros reakció efő sem a hajtóműre, sem pedig a vezetékre, jjiert ^z ütőkos oly hosszú, a (7) karnak fejrésze pedig oly széles, hogy ez a fejrész a netán keletkező káros reakciókat fölveszi és a (22) oszlop révén átplántálja a (3) üílőtőjüére. A talapzat tömegének növelése céljából a' (2) oszlopot vágy teltnek képezzük ki, vagy pedig utólag betonnal kiöntjük, ha a (2) oszlop üreges. A hajtóműnek, magának igénybevétele aránylag rendkívül csekély. A (16) dobot rendszerint úgy méretezzük, hogy egy fordulatára a heveder egészen föltekercselődjék. Ily módon ' á fÖltekereselődés átmérője nem változik. Szükség esetén azonban megtehetjük azt is, -hogy a dobot spirálisan képezzük ki, hogy a heveder pontos középállásban vezetődjék. A káros oldale'rőket tehát elkerülhetjük. ' Amint a 3. ábrából látható, két munkahelyet Úgy egyesíthetünk, hogy az üllőt
