72488. lajstromszámú szabadalom • Műkar
10 -gyen, míg a munkabetét mozgatható részeinek működtetése a kézhüvelyhez hasonlóan a föltolóhüvely közepén egv megfelelő (250) csapágyban tengelyirányban eltolható (154') orsó segélyével történik, melyhez egyrészt a mechanizmus megfelelő huzalai varrnak kapcsolva, míg külső vége a (153) kapcsolófejet képezi, mely a munkabetéthüvelynek az alkarsüvegre való föltolásánál ugyanoly módon, mint a kézhüvelynél a (10) húzóelem (151) kapcsolórészeivel kapcsolatba jön, miáltal ezen húzóelem és a munkabetét mechanizmusának működtetésére való huzalok közti kapcsolat létrehozatott. A 20—27. ábrákban a forgószerszámok néhány példaképeni kiviteli alakja van föltüntetve, melyek lényegükben két mozgatható, fogóelemek gyanánt szolgáló karral bíró fogóból állanak, mellyel a szerszám vagy a megmunkálandó tárgy megfogható és szilárdan tartható. A 20. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál a fogókarok egy-egy (232, 233) félgyűrűt képeznek, melyek közül az- egyiket, t. i. a kifelé fordított üreggel bírót a (4') betéthüvely tengelyirányú meghosszabbítását képező hengeres (234) hüvely tartja, melyben a külső végén az üregével az előbb említett félgyűrű felé fordított (233) félgyűrűt tartó (235) cső hosszirányban eltolhatóan van vezetve, úgy hogy ezen csőnek a (4') hüvelybe való behúzása által a (233) félgyűrűpofa a helyben álló (232) félgyűrűhöz közelíthető esetleg oly annyira, hogy a két félgyűrű egymásba ütközik és egy gyűrűfogóval (békóvá) egyesülnek. Ezáltal a félgyűrűk közé valamely szerszám fogantyúját befoghatjuk. A (235) cső befelé tolása az általa körülzárt és alsó végével a (250) hüvelyvezeték (236) harántcsapjához támaszkodó (237) nyomórúgó hatása ellenében történik és pedig a rajzon föl nem tüntetett (10) húzóelem segélyével, mely meghúzásánál a cső belső végén megerősített (153) kapcsolórész közvetítésével a (235) csövet és ezzel együtt a (233) félgyűrűt magával viszi. Ha a húzóelemet újból megeresztjük, akkor a kiterjedő (237) rágó a (235) csövet újból az eredeti külső helyzetbe mozgatja és ezáltal a fogót nyitja. A (234) vezetőhüvely a (232) félgyűrűvel szemben lévő oldalon még egy vili aalakú (234) kart hord, melynek végein rugalmas anyagból készült (239) süvegek vannak megerősítve. A (232) és (233) félgyűrűk szabad végéhez a kisebb félgyűrűalakú (251) illetve (251') toldat csatlakozik, hogy pld. ezen toldatok közé kisebb átmérőjű hengeres testek legyenek szoríthatók. Minthogy a tapasztalat azt mutatta, hogy a munkás számára csakis a mutatóujjnak és a hüvelykujjnak a természetes ujj lehető hű utánzatát képező pótléka szükséges, mivel ezen két elemmel az összes előforduló műhelymunkákat elvégezheti a fogószerszámok többi kiviteli alakjai ezen föltételnek a fogókarok megfelelő elrendezése és alakítása által törekszenek eleget tenni. A 21. ábra szerinti kiviteli alaknál a föltolható (4') hüvely külső meghossza"!>bítását egy üreges (252) bádogtest képezi, mely a természetes kéz hüvelyk- és mutatóujja között fekvő kézfejhez hasonlóan van alakítva és két csőalakú (253, 254", toldattal van fölszerelve, melyek közül az egyik a hüvelykujjat helyettesítő fogókar fölvételére és a másik mutatóujj at helyettesítő másik fogókar ágyazása gyanánt szolgál. A hüvelykujjat pótló rész gyanánt a (255) dugóorsóval és a rugalmas anyagból készült (256) véggel ellátott hengeres süveg vagy a kivájt (257) tányér (22. ábra) szolgálhat. A mutatóujj helyett egy U-alakú (258) könyökemeltyű szolgál, mely a hüvelyk felé fordított (259, 260) karokkal van fölszerelve; a (258) könyökemeltyű a (254) csőtoldaton áthaladó (261) csap körül forgathatóan van ágyazva. A (252) kézben fekvő alsó emeltyűkar végére a (262) húzóelem hat, mely a (263) vezetőcsigán át a (153) kapcsolóelem (154') orsójához
