72488. lajstromszámú szabadalom • Műkar
— 11 — van vezetve, úgy hogy ezen orsónak a (10) húzóelem által való behúzásánál a (260) emeltyűkar kilendíttetik. Ennek ' megfeelelően a (254) csőtoldatból kinyúló másik (259) emeltyűkar, mely a fogószárat képezi, a (256) bütyök felé mozgattatik, mimellett az utóbbi és a (252) kéznek ezzel szemben fekvő fölalete között a szerszám megfogható. A (258) szögemeltyű záró mozgása ezen emeltyű belső (260) karjára támaszkodó (264) rúgó hatása ellenében történik, mely rúgó a (10) hhúzóelem utánengedésénél a, szögemeltyűt eredeti helyzetébe visszanyomni és ezzel a szorítófogót nyitni törekszik. A (259) emeltyűkar végén hosszfurattal van ellátva, hogy szükség esetén egy hosszcsap segélyével a (256) süveghez hasonlóan kiképezett rugalmas (256') süveget vagy egy (257) tányérszerű toldatot lehessen beilleszteni. A toldatok természetesen más célszerű alakban is képezhetők ki. A két fogószár megfelelő fölosztás által1 a műkéz ujjaihoz hasonló módon egymással csuklósan összekötött hüvelyekkel mozgékonnyá is képezhető ki, úgy hogy a. megfogadandó testet körülfoghatják. A 23. ábrában ez a kiviteli alak van föltüntetve, melynél a szögemeltyűkar helyett három az ujjhüvelyekhez hasonló módon egymással csuklósan összekötött (265, 266 és 267) hüvely van alkalmazva, melyek közül a (267) véghüvely a (252') kéz (254') csőtoldatához a (268) csapok körül forgathatóan van erősítve. Az egymásmellett fekvő hüvelyek összeillő végeiken a fogószár kinyújtott helyzetében külső félkerületek mentén egymáshoz illeszkednek, míg ellenben belső félkerületük mentén a szár hajlítását megengedő hézagok vannak hagyva. A szár hajlítására a végével a föltolóhüvely (154') orsójához a rajzon föl nem tüntetett módon erősített (269) húzóelem szolgál, mely a kéz belsejében forgathatóan ágyazott (270, 270') vezetőcsigákon át a (267) véghüvelyben ennek forgástengelye előtt megerősített (272) karon ágyazott (271) csigához halad és ezen át a (254') toldatnak szemben fekvő falán elrendezett (273) fülecshez van vezetve és pedig akként, hogy a (269) húzóelem meghúzásánál a (272) kar a kéznek szembenfekvő falához mozgattatik. Ezáltal a (272) kar a (267) véghüvelyt (268) tengelye körül a bütyök felé kilendíti. A (267) hüvelynek ez a mozgása a (275) huzal által a (266) középső hüvelyre vitetik át, mely viszont a (276) huzal által a (265) körömízhüvelyt viszi magával úgy, hogv az egész szár a. természetes mutatóujjhoz hasonlóan meghajlíttatik. A (275) huzal egyrészt a (254') csőtoldathoz van erősítve és az ezen csőtoldat, valamint a (267) véghüvely között lévő hézagot a hajlításnál zárva tartandó helybenálló (274) süveg fölött a (266) középső hüvelyhez van vezetve, melyhez az előbbi megerősítési hellyel szembenfekvő helyen van megerősítve. A (276) huzal hasonló módon a forgástengely két különböző oldalán egyrészt a (267) végízhüvelyen és másrészt a (265) körömízhüvelyen van megerősítve, mimellett egyrészt a középső (266) hüvely (274') födősüvegén és másrészt ezen süveggel szembenfekvő (2742 ) süvegen van átvezetve. A szár kinyújtására a (265) körömízhiively és a (266) középízhüvely között, ezek (277) forgástengelye fölött fekvő, (278) húzórúgó van alkalmazva, mely a szár hajlításánál megfeszül úgy, hogy a hajlítóhu zal utánengedésénél a (265) körömízhüvelyt visszaforgatja, mely a maga részéről a (266) középízhüvelyt, ez pedig a (267) végízhüvelyt a (276), illetve (275) huzalok segélyével magával viszi. A (268) hüvelyk ezen kiviteli alaknál szintén ízhüvely gyanánt van kiképezve, mely a (253') csőtoldathoz csuklósan van erősítve, A (268) körömízhüvelyt kinyújtott helyzetében a (279) rágó tartja, mely a forgástengely alatt fekszik, míg e fölött a hüvelykben egy (280) kar van megerősítve, mely a kéz belsejébe nyúlik. A (280) kar szabad végén egy a (269) húzó-
