72488. lajstromszámú szabadalom • Műkar
0 -mint a 39. ábra szerinti zárókészüléknél a (384) rugója. A fönt leírt zárókészülék helyett a 41. és 42. ábrákon föltüntetett zárókészülék is használható. Ennek a készüléknek az az előnye, hogy nem igényel szilárd támaszpontot és minden nehézség nélkül feszítőzár módjára bármely húzóelembe kapcsolható. Ez a zárókészülék egy négyoldalú (417) keretből áll, melynek vízszintes száraira két (418, 418) szögemeltyű forgathatóan van erősítve. Mindegyik emeltyű végeinek egyikén egy (418') hasítékkal van fölszerelve és mindkét hasított emeltyűt a (419) csap tartja össze, mely a húzóelemmel vagy a (420) húzórúddal áll kapcsolatban. Ezen liúzórúdon egy fogazott (421) üreges tengely forgathatóan van ágyazva, mely két szemben fekvő oldalán laposan van kiképezve és másik két egymással szemben fekvő oldalán (422) zárófogakkal van ellátva melyekkel a rúgó hatása alatt álló (423) rögzítőkilincsek működössze. Ha a (421) tengely a 41. ábrán föltüntetett helyzetben van, akkor a (423) kilincsek működő helyzetükben vannak és az (A) alkatrésznek a (417) keret felé való eltolása vagy utóbbinak az (A) rész felé tolása ki van zárva. Ha ily mozgást lehetővé akarunk tenni, akkor a (42.1) tengelyt 90f t -kal el kell forgatni, hogy a zárókilinesek a (422) fogakból kikapcsoltassanak és a (421) tengely sima oldalaira kerüljenek. Hogy a (421) tengely ezen elfordulása önműködően következzék be a (418) szögemeltyűk (425) végein a (426), illetve (427) lemezrugók csuklósan vannak megerősítve, melyek (428), illetve (429) ütközőkkel vannak ellátva; utóbbiak a (421) tengellyel mereven összekötött (424) kilincskerék fogaira hatnak (42. ábra). Ez következőleg történik: Ha (420) húzórudat a 41. ábrán jobbfelé húzzuk, akkor a (419) csap eltolása, által a (418) szögemeltyűk vízszintes karjai kifelé lengettetnek. Ezáltal a (426, 427) lemezrugók a 42. ábrán föltüntetett nyilak irányában mozgattatnak. Eközben a (428, 429) ütközők a (421) tengelyt 90°-kal a kivánt értelemben elforgatják és így a zárókészüléket kikapcsolják. Ha a húzás (420)-nál megszűnik, akkor a (426) ós (427) rugók eredeti helyzetükbe visszatérnek úgy, hogy a (420) elem ismételt húzóhatásánál a (421) üreges tengely 90°-kal továbbforgattatik, vagyis a záróhelyzetbe mozgattatik. Az összes leírt zárókészülékek szokásos módon a mái1 leírt készülékek által működtethetők. A végzett kísérletek alapján azonban különösen előnyösnek mutatkozott a 43. és 44. ábrákban hátul-, illetve elölnézetben föltüntetett készülék. Ezen készülék a váll, illetve a vál-lemez mozgrttliatóságának már ismert kihasználásán alapszik, azonban az ismert ilynemű készülékektől egy csigasor alkalmazásában különbözik miáltal Uietővé válik a húzóelemek hosszában lényegesen nagyobb változásokat létrehozni és így a mozgatandó tagok lényegesen nagyobb elmozdítását érhetjük el Ha e'o természetesen nagyobb erőkifejtéssel van is összekötve, úgy ez nem képez hátrányt, mivel a váll izmok igen erősek és az ily izmok ismert alkalmazkodási képességénél fogva igen gyorsan a szükségelt erőre hozhatók. A 43. és 44. ábra szerinti készülék a szokásos módon megerősített (430) válllemezből áll, melyre a (431) csiga van erősítve. A második (432) csiga az (1) fölkarhüvelyre van erősítve. A (433) húzóelem egyik végével az (1) hüvelyre (434)-nél a (432) csiga közelében van megerősítve és a. (431) csigán át a (432) csigához és innen a hajlékony (435) vezetéken keresztül egy további (436) csigához van vezetve. Az (1) fölkarhüvely ezen esetben két részben van kiképezve és a két (1) ós (la) rész egymáshoz képest elforgatható, mimellett az (1) részre erősített (437) csap a (438) vízszintes hasítékban van vezetve, mely egyúttal a csapot forgó mozgásában határolja. A (439) rúgó az (1) és (la) hüvelyeket egy-
