72488. lajstromszámú szabadalom • Műkar

-almáshoz képest mindig egy bizonyos helyzetben tartja. A föntemlített (436) csiga az (la) hüvelyre van erősítve és pedig a fölkarnak a (432) csigával szemben fekvő oldalán. Ha már most. a (433) húzóelemet a leírt készülékkel működtetjük, akkor a húzóelem kellő feszültségénél az (la) hüvely a,z (1) hüvely körül a (439) rúgó hatása ellenében elfordul, mely mozgás határát a (438) hasítók hosssza adja meg. Ha a föntemlített húzóelem a (9) főhúzóelemmel azonos, akkor további megfeszítésénél a könyökcsuklónál a zárókészüléket is kikapcsolhatja és az alkarhüvelyt a (2) csuklóban kilendítheti. Minthogy a (9) húzóelem a már leírt (47, 44;

52) készülékkel (37. és 38. ábra) össze van kötve, mely a pro- és supinációmozgást létrehozza, az említett húzóelem ezen mozgásit is vezérelheti, llymódon a (430) válllemez mozgása a műkarrészek négy kii lönböző mozgására használható föl, ami természetesen a húzóelem lényeges megrövidülőképességét tételezi föl, ami csakis a csigasorelv alkalmazásával érhető el. A (432) csiga (43. ábra) az (1) hüvely oldalfölületén is lehet elrendezve. Ez azzal a lényeges előnnyel jár, hogy a húzóelemek a (431 és 432) csigák közti része haránttámasz gyanánt működik és megfeszített húzóelemnél a műkar visszaesését meggátolja. Ez a visszaesés, mely műkaroknál a karcsionk izmainak petyhüiitsége folytán következik be és a szokásos műkaroknál igen kellemetlen módon mutatkozik, a jelen találmány tárgyánál igen egyszerű módon kiküszöbölhető, ha t. i. a (432) csigát megfelelő módon helyezzük el. Szabadalmi igényeli. 1. A 70.969. számú szabadalom szerinti műkar kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a (4) kézhüvely a (3) alkarhüvellyel oldhatóan van összekötve oly célból, hogy az (5) kéz egy fogószersizámmal legyen helyettesíthető. 2. Az 1. igénypont szerinti műkar kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kéz, illetve fogószerszám mechanizmusa és az ujjmechanizmus működtetésére való (10) húzóelem között egy kapcsolás van beiktatva, mely a kéznek, illetve fogószerszámnak fölerősítésénél vagy oldásánál utóbbiak mechanizmusát a húzóelemmel önműködően összekapcsolja., illetve abból kikapcsolja, 3. Az 1. és 2. igénypontok szerinti műkar kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kéz. elforgatására való (44) üreges tengely a végén a (3) alkarhüvelyt alul elzáró (143) süveget tart, melynek kifelé kúposán szűkülő köpenyére a kéznek vagy fogószerszámnak megfeleuően kúposán bővülő (4, 4') föltolóhüvelye föltolható és ezen helyzetében rögzíthető úgy, hogy a (4, 4') hordhiively a (143) süveg közvetítésével a (44) üreges tengely által elforgatható. 4. A 3. igénypont Szerinti műkar kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy a (4) föltolóhüvelynek a (143) süvegen való rögzítése céljából előbbi két egymással szemben elrendezett (149, 149') rúgok hatása ellenében sugárirányban befelé tolható (145. 145') retesszel van ellátva, melyek kampóalakú (147,147') toldatokkal a (143) süvegen alkalma• zott (148, 148') fülecsekbe kapaszkodnak és ezen helyzetben a rúgó által tartatnak, míg ellenben a (145, 145') reteszeknek a hordhiivelyből nyomógombszerüen kiképezett végeikkel való betolásánál a horgok a füleesekből kikapcsoltainak, mire a (4) hordhüvelynek a, (143) süvegről való levételét lehetővé teszik. 5. A 4. igénypont szerinti műkar kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a (143) süveg egy (144) orral van ellátva, mely a (4) hordhiively egy bevágásába illeszkedik és így a hordhüvelynek a süvegen való fölerősítését csakis egy meghatározott helyzetben engedi meg. 6. A 4. igénypont szerinti műkar kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kéz-