72488. lajstromszámú szabadalom • Műkar
— 12 — elemmel a (282) vezetőcsigánál egyesített (281) huzal van megerősítve, mely a (269) húzóelem meghúzásánál szintén meghuzatik és ezáltal a (280) kar útján a (268) körömízhüvelyt befelé forgatja. A (10) húzóelem meghúzásánál tehát úgy a mutatóujjat helyettesítő szár, mint a bütyök behajlíttatnak, mely részek tehát a közéjük helyezett tárgyat megfogják és fogvatartják. A (268) és a (265) körömízhüvelyek külső vége egy-egy beerősített rugalmas (283) párnával van ellátva. Ez az utóbbi szerkezet a természetes kéz alakjára szerkesztett műkéz körömízhiivelyeire is alkalmazható, amint azt a 16. ábra mutatja. Ezen esetben célszerű lesz a (62) körömízhüvely (284) belső részét rugalmas vagy utánengedő anyagból előállítani. A tárgyak megfogásának könnyítésre a körömízhüvely, mint azt a 17. ábra mutatja, belső oldalán egy (285) vájattal lehet ellátva. A 23. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál a két fogószár által a fogó nyitott helyzetében bezárt üreg az egyik oldalán nyitott ellipszist képez és így az egyes ízhüvelyek ennek megfelelően vannak hajlítva. A 24. ábrában a fogószerszám oly kiviteli alakja van föltüntetve, melynél a két szár nyitott helyzetben egymáshoz képest oly helyzetet foglal el, mint a természetes kéz mutatóujja és hüvelykujja. A (254') csőalakú toldathoz a három egymással csuklósan összekötött (267'), (266') és (265') ízhüvelyből képezett szár csatlakozik, míg a másik szár a természetes kéz hüvelykujjához hasonlóan két egymással csuklósan összekötött (286) és (287) ízhüvelyből van képezve, melyek közül az utóbbi a kézfejet körülvevő (288) kengyelhez csuklósan van erősítve. A (288) kengyel a (253') csőtoldaton keresztülhaladó (289) orsó körül lengethetően van ágyazva úgy, hogy a (288) kengyel kilendítése által a hüvelykujj a másik szárhoz közelíthető vagy attól távolítható. A (288) kengyelnek mindenkori helyzetében való rögzítésére a kengyel szárán keresztülmenő (290) állítócsavar szolgál, mely a kéz felé szorítható. Az újj hajlítására a (291) húzóelein van alkalmazva, mely a (154? ) kapcsolóorsótól a hajlítás irányában az ujj hossztengelye előtt a kéz belsejében forgathatóan ágyazott (292) vezetőcsigán át egy (293) szögemeltyű hosszabb karjához vezet, mely szögemeltyű (294) -nél az ujj középtengelye előtt fekvő forgástengely körül a (267') végízhűvelyen forgathatóan van ágyazva. A (293) szögemeltyű rövidebb karjára a (266') középízhüvelyben (294')-nél forgathatóan ágyazott (293') szögemeltyű hosszabb karja hat, mely szögemeltyű rövidebb karja a (295) csuklótaggal forgathatóan van összekötve; utóbbi másrészt a (265') végízhiivellyel a középtengely előtt (296)-nál csuklósan van összekötve. A (291) húzóelem meghúzásánál ez utóbbi a (293) szögemeltyűt magával viszi, mely így a (267') végízhüvelyt befelé forgatja. Az ezen mozgásban résztvevő (266') és (265') ízhiivelyek emellett a (293') szögemeltyü illetve a (295) csuklótag közvetítésével csuklótengelyeik körül befelé forgattatnak és eizáltal az ujj meghajlíttatik, Az ujj kinyújtására a (297) rúgó van elrendezve, mely egyrészt a (4') kézhüvelyben van megerősítve és másrészt a (298) huzal közvetítésével a (267') végízhüvelyre, ennek csuklótengelye mögött hat úgy, hogy az ujj hajlításánál ezen rúgó megfeszül és ennek megfelelően a (291) húzóelem utánengedésénél az ujjat a kinyújtott helyzetbe visszavezeti. A hüvelykujj hajlítására a (291) húzóelemnek a kéz (292') vezetőcsigáján átvezetett (291') elágazása szolgál, mely a hajlítás irányában a hüvelykujj hossztengelye előtt a (287) végízhüvelyben forgathatóan ágyazott (299) szögemeltyű hosszabb karjára hat; ezen szögemeltyű rövidebb karja a (300) csuklótag útján a (286) körömízhüvellyel áll kapcsolatban. A (291) húzóelem meghúzása ilyinódon azonkívül, hogy az ujjat meghajlítja, a (291') elágazás által a (299) szögemeltyű
