72420. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés könyökcsövek, ívalakú csövek, kígyózó csövek és effélék előállítására

A jelen találmány tárgyát képező eljárás értelmében szűkebb, egyenes csőből nemcsak nagyobb átmérőjű, hai?em mindenütt egyenlő falvastagsággal biró, ívalakú cső állítható elő. Az eljárás kiviteléhez húzó tövis alkalmazható, mely vezető szárán egyoldalú toldattal vagy kinyúló résszel van ellátva. Ezen toldat által a vezető száron eltolódó, megmunkálandó cső oldalt kitágíttatik es az egyoldalú, illetve excentrikus "kitágulás folytán meggörbütetik. A mellékelt rajz a húzó tövis hárem j foganatosílási alakját ábrázolja. Az 1. ábrán ábrázolt húzó tövis (a) vezető szára egyik végén egyoldalú (b) dudorral van ellátva. Jobb kivitelekre szánt húzó tövis a 2. ábrán van bemutatva, melynél a vezető száron egyoldalú, körülbelül patkó alakú (b) oldaltoldat van alkalmazva, mely álta'l a vezetőszár vége lassankint keresztmetszetéhez képest excentrikusan oly keresztszelvénnyé lesz megnagyobbítva, melynek átmérője az elkészítendő könyökcső belső csőátmérőjének felel meg. A 3. ábra a húzó tövis egy további tökéletesített foganat osítási alaikját ábrázolja a megmunkálandó (c) csőből keletkező könyökcsővel. Az (a) vezetőszár, úgy mint az előbbi kiviteleknél, (d) rúdra, van erősítve, hogy a húzó tövist a megmunkálandó (c) csövön áthúzni vagy rögzíteni lehessen, ha a csövet* toljuk előre és a húzó tövis szilárdan áli. Az (a) vezettőszár a megközelítőleg kúpalakú (b) részben folytatódik. E rész, melynek keresztszelvénye a vezetőszártól kezdve Lassankint oly keresztmetszetig nő, melynek átmérője a készítendő könyökcső belső átmérőjének.felel meg, annyira ferdén áll a vezetőszárhoz képest, hogy azon oldalához, mely a vezetőszár meghosszabbított tengelyéhez közelebb esik és mely az elkészítendő könyökcső külső görbületi ívének magfelelően ívalakú, az (a)» vezetőszár hozzá csatlakozó oldiala érintőlegesen csatlakozik; a (b) rész szemben fekvő oldiala pedig, mely célszerűen egyenes vonalú, az (a) vezetőszártól kezdve lassankint növekedve annak külső fölülete felé előre nyúlik. A kúpalakú (b) rész (e) gyűrűs szeletté lehet meghosszabbítva, melynek átmérője mindenütt a könyökcső belső átmérőjének felel meg és mely ennek sugara szerint van meggörbítve. A (b) rész egyenes vonalú belső oldiala által a beleütköző (c) cső keresztirányban nyújtatik és azáltal kitágíttatik és egyút-S tal hajlütatik, miközben a (b) rész ívalakú küloldalának csőMa tisztán csak ezen részhez liuzatik. Mivel a (b) rész baloldala a cső előretolásával szemben ellenállást fejt ki, a nyújtandó anyagnak egyidejűleg oly mérvű torlódása áll be, hogy az a görbület kűloldala felé csökkenő mértékben oly módon tolódik, illetve oszlik el, hogy mindenütt azonos 'falvastagság keletkezik. A gyűrűs (e) szelet a pontos görbületet biztosítja és a készre görbített csőnek vezetékül szolgái-Ka csavarvonal, szerint csavarodó kígyózó csöveket akarunk húzni, oly húzó tövist alkalmazunk, melynél a kúpalakú . (b) rész tengelye az (a) szár tengelyéhez képest a csavarvonal emelkedésének megfelelően el ván állítva, illetve a (b) rész excentricitásának síkjára keresztirányban ferdén csatlakozik a szárhoz. A könyök c sö vek előállításánál, illetve a húzó tövis méretezésénél a görbületi sugár a fölhasználandó egyenes cső átmérője veendő figyelembe. Ez az átmérő az előállítandó könyökcső tömegéből számítandó ki. Ha lemondunk az egyenletes^ falvastagságról, vagyis ha a falvastagság a belső görbületi fölületen erőisebb vagy gyöngébb is lehet és, ennélfogva a hajlításnál fölössé váló anyag kisebb-nagyobb mértékben a tágításnál használtatik föl, akkor az egyenes csőnek átmérője megfelelően nagyobbra, illetve kisebbre választandó. Ezen új eljárás nemcsak lágy fémből (ólom, vörösréz) készült csöveknél alkal-