72368. lajstromszámú szabadalom • Kiegyenlítőszerkezet vezetőfékszelepeken

_ % ~ melynek térfogata mindig állandó marad úgy, hogy a mozdonyvezejtő ezen tartályban minden tetszőleges nyomásnövekedést könnyen és pontosan létesíthet. Á _ veze'ő-fékszelepnek külön létesített üzemi lazítási állásában ebből a célból a fővezetéknyomás elsősorban a vezetéknyomás-szabályozón, föltéve, hogy ilye® van és a vezetőfékszelepben elrendezett íőtoláttyún át a kiegyenlítő tartályba: áramlik. Az ebben létesített nyomásnövekedés azután . a vezető-fékszelep kiegyenlítő szerkezetén át önműködően vitetik át a fővezetékbe, azáltal, hogy a kiegyenlítő szerkezet egy >a főlégtartályhoz vezeiő összekötő csatornát addig tárt nyitva,, mig a nyomás a fővezetékben ugyanolyan mértékben emelkedett, mint á kiegyenlítő tartályban. A főlégtartály és a fővezeték közötti összeköttetés megszakítása a vezető fékemelőnek a lazítási záró helyzetbe való áthelyezése után egészen fokozatosan történik, mivel a kiegyenlítő szerkezet maga, tapasztalat szerint, csak lassan mozog és ezért fokozatos zárást létesít. Mivel a kiegyenlítő tartály állandó űrtartalmú, a mozdonyvezető bizonyos nyomásnövekedésnek a fővezetékben való létesítésére a vezető fékeimelőt rövid vonatoknál éppen oly soká tarthatja meg az üzemi la&ítási állásban, mint hosszú vonatoknál. A fővezetéknek a vezetékfékemelő által történő fölföltése tehát a vonalnak mindenkori összeállítására, illetve hosszára való tekintet nélkül törtéi nik. Minthogy a vezető fékemelőt lazításnál a legkülönbözőbb vonathosszaknál is azonos módon kell kezelni, éz a kezelés a vezetőfékemelőt kiszolgáló mozdonyvezetőtől semmiféle ügyességet nem igéúyel, egyúííal pedig a vonatban föllépő rángatásc& és, lökések lezításnál kiküszöbőltébiek. . , Az új kiegyenlítőszerkezetet célszerűen vezető fékszelepeknek Önmagában véve ismeretes vezetékríyomás-szabályozójával kapcsolatban vagy anélkül alkalmazzák, ha az üzemnyomásnak a fővezetékben ugyanakkorának kell lennie, mint a főlégtartályban. Az 1. ábra a vezetőfékemelő hosszmetszete a kiegyenlítőszerkezettel és a vezetéknypanás-szabályozóval, ahol is a főtolattyú a 4. ábra A—B—C—D vonala szerinti metszetben van ábrázolva. A 2. ábra ugyanazt a hosszmetszetei ábrázolja, mint az 1. ábra, mégis azzal az eltéréssel, hogy a főlégtartályhoz vezető csatornát nem közvetlenül a kiegyehlítőtolattyú, hanem egy a kiegyenltőszerkezet által vezérelt szelep befolyásolja. A 3. ábra a főtolattyún át vett vízszintes metszet á lazítási záró állásban. A 4. ábra ugyanaz a metszet, mint a 3. ábra, csakhogy a főtolattyúnak az üzemi lazítási állásában. A vezetőfékszelep két egymás mögött fekvő (a) csatla'kozótoldattal bír, melyekhez a főlégtartály, illetve a főlégvezeték csatlakoznak. A (b) forgótolattyú fölötti' tér az egyik (a) csatlakozótoldat útján a főlégtártálylyal, az (1) kiegyenlítődugattyútól balra fekvő (c) tér pedig a (d) csatornán át a fővezetékhez szolgáló (a) csatlakozótoldattal közlekedik. A vezetőfékszelep (e) toldatához a kiegyenlítőtartály csatlakozik. A tolattyúrostélyból (f) csatorna vezet a (g) ve^téknyoimás-szabályozóhoz, mely a főlégtartály nyomását a fővezetékben uralkodó üzemfeszültségre lefojtja. A (g) vezetéknyomás-szabáíyozótól azonkívül (h) csatorna vezet a tolattyúrostélyhoz és az üzemi lazítási állásiban a (b) fő- .vagy forgástolattyú alá. Egy további (k) csatorna azonkívül az üzemi lazítási. 1 állásban azonkívül összeköttetést létesít »a (fa) főtolattyúban lévő (i) kagyló és az . (1) kiegyenlítődugattyú jobboldala, illetve a kiegyqnlítőtartály között. Az (m) csatornát a tolattyürostélyban az üzemi lazítási és az elzáró állásban a (b) főtolattyú föltárja és ily módon lehetővé teszi a fötartálynyomásnak a rostélyban lévő (n) nyíláshoz az (o) kiegyenlítő toláttyú alá való hozzá vezetését. A 2. ábra szerinti