71665. lajstromszámú szabadalom • Galvánelem

•csavar, •amely a központi csavarszög fémes (76) meghosszabbításának közvetítésével a pozitív sarkkal vezető összeköttetésben áll. A hengeres tartályrésszel kapcsolatban áll egy másik, kettősen kúpos tartályrész, .amelynek több föladatot kell megoldania. Egyrészt ellen fal gyanánt szolgál a (79) haránttartók számára és másrészt közvetíti a körben elrendezett (81) lyukak útján a részben elhasznált depolarizálóoldatnak visszafolvását. Ezeket a lyukakat a lefelé szélesedő gömbalakú részben kell elrendezni, mert csak akkor lehet elhárítani azoknak eldugulását az ntán.szorított kristályok- által. A (80) lyuksorozatnak viszont a betét lefordításánál az a célja, hogy a le nem vett diafragmának teljes kiürítését lehetővé tegye. A kristályok helyzete szerint a különböző (81) lyukakon át való áramlás különböző erősségű és könnyen beállhatna az az eset, hogy a kerület egyik helyén a kimerült depolarizáló oldat egy bedugult lyuk előtt állva marad és'ezáltal nem újul meg kellőképen. Ezen zavar megszüntetésére van elrendezve a kettős kúpon kívül a gyűrűalakú tér, amely a kimerült- oldatot gyiijti és azt a mindenkori szabad lyukakhoz vezeti. A tartálynak kettős kúpalakú középrésze után következik a legalsó, gyönge; '"kúpalakban végződő (59) rész, amely az (58) pozitív elektród tartója gyanánt szolgál. Ez utóbbi esonkakúpszerűen elkészített, vékony rézlemez alakjában tolatik föl a tartályrészre és (56) bordás tárcsa és (84) tok által van megvédve a lecsúszástól. Az (56) bordás tárcsa képezi egyúttal az egész tartálynak könnyen levehető fenekét, miinellétt az egyes bordák közbefekvése folytán köralnkú rés keletkezik, amely az újból telített, illetve regenerált depolarizáló oldatot kifolyni engedi. Ha az (58) pozitív elektródot henger alakjában alkalmazzuk, akkor az oldattelítésben való különbözőségek folytán, ;az alsó részen .erxísebb fémleválás lép föl, i mint a fölső részen és az elektród magától kúpalakúvá válik, ami viszont a cinksarknak erős oldását eredményezi az alsó szegélyen. Avégből már most, hogy a cinksarkot az egész fölületen egyenletesen juttassuk oldáshoz, elegendő ha a pozitív elektródot már eredetileg kúpalakúan képezzük ki. A depolarizáló oldat telítésében való különbözés ekkor kiegyenlődik a két elektród sugárirányú távolságának különböző volta és az ezzel összekötött, a területegységre eső ellenállás növekedése által és egész pozitív elektródon egyforma erős fémcsapadékot kapunk és a cinkelektródnak teljesen egyenletes oldását érjük el. A központi (76) rúd fémes fölső része és a pozití v elektród közti vezetőösszeköttetést az (57) rézszalag létesíti, amely egyrészt a rézsarkra van forrasztva és másrészt a (83) sárgarézszögtartó csavarja alá van szorítva. Nagy celláknál két ilyen kapcsolószalag van elrendezve. Amint a 7. ábrából látható, az egész betét az alsó központi (51) zárócsavarral együtt a külső elemüvegnek (50) tányérján nyugszik és függélyes helyzetben csak (78) bordák által tartatik. Ezen berendezés célja, hogy lehetővé váljék a fölső fogantyú segélyével az egész betétnek a szilárd hengeren belül való könnyű forgatása. Ezen forgatásnál az agyagcella egyes (82) bordái elsúrolják a cinksarkra szivacsszerűen tapadó tisztátalanságokat és csapadékokat és az utóbbiak az elem üvegjének fenekére hullanak. Az elektroliteknek a törzsszabadalomban említett önműködő megújítása ezen szerkezetnél is végbemegy, miután minden tetszés szerinti tengelyirányú síkban, mind a két elektród körül egy elktrolit körfolyamat játszódik le, amely az egyik körfolyamatot képező folyadékoszlopokban fönnforgó fajsúlykülönbözőségTe vezetendő vissza. Hasonlóképen jelen van az elektrólitek állandó megújítására szükséges két tartály a cella fölött és alatt (A rajz 7. ábráján az alsó tartály rövidítve van rajzolva.).