71665. lajstromszámú szabadalom • Galvánelem

i — a einkvitriololdat koncentrációja, miáltal növekedő elektromos endozmózis keletkezik. Az endozmózis által létesített áramlás visszaszorítja a diffúzió folytán ellenkező irányban áramló rézvityiololdatot. Abban a helyzetben vagyunk tehát, hogy telepet igen csekély terheléssel megóvhatjuk az ilyen diífuziótiinemény éktől, amelyek az iizem gazdaságosságát veszélyeztethetnék. Ezen bevezető fejtegetések után áttérhetünk a találmány tárgyának leírására, amit a 7. és 8. ábrával kapcsolatban végezhetünk. A 7. ábra baloldali fele a cella metszete a 8. ábra E—F vonala szerint, jobboldali fele pedig metszet ('• 1) vonal szerint, • míg a 8. ábra a függélyestől balra fölíilnézetet, attól jobbra metszetet mutat a 7. ábra A—B vonala szerint. Egy üvegedény alsó (53) részében .pa-rallelopipedon alakban, fölső (64) részében pedig hengeresen van kiképezve, mimellett az edénynek (68) szegélye az egész kerületen vagy csak egyes helyeken tölcsérszerűen ki van szélesítve. Az edény feneke közepén fölfelé van hajlítva és ezen bemélyítés legfölső részén gömbalakú (50) csészét képez. A (61) cinksark, amely egészen az elektrolitba merül, hengeresen van kiképezve és két vagy több rászegecselt (65) rézszalagon függ, amelyek az üvegedényt körülfogó (77) fémgyűrűre vannak erősítve. A cinkhenger ekképen függélyes irányban pontosan rögzítve van, oldalsó erőket azonban könnyen követhet, miáltal a cinkhengerben elhelyezett agyagcellával szemben •való központosítása lehetséges. A hengeres (64) edény rész és (61) cinkhenger közti egész teret egy betét foglalja el, amely a depolarizátor számára való (6(5, 59) üvegedényből és az (54, 62) diaf ragmából van összetéve. Miután a diafragma egészen az elektrolitba merül, ezért gondoskodnunk kell annak a (66) tartállyal A-aló folyadékálló összeköttetéséről. Ecélból a diafragma (54) fenékxészében központi furattal Ar

an ellátva, amelyen át az (55) csavar szög kinyúlik; az utóbbi a (79) haránttartóra van erősítve, amely a tartály kúpos középrészére támaszkodik. Két (63) és (85) tömítőgyűrű alkalmazásával a (62) diafragmát az (51) celluloidcsavartok segélyével folyadékállóan összeköthetjük a (66) tartállyal. A hengeres köpenyen és csészealakú fenéken kívül az agyagcella a kerületen több (82) mélyítő- és központosítóbordával van ellátva, amelyek, amint később látni fogjuk, a cinksarok tisztítási céljaira is szolgálnak. Az agyagcella fenekén továbbá három vagy több láb van elrendezve oly célból, hogy az egész betétet a kivétel után kényelmesen föl lehessen állítani. A fenék, a bordák és a diafragmának az a része, amely nincs mind a két oldalon elektrolittal körülvéve, glazurálva van. Azonfölül a köpeny fölül et az előbb leírt módon (3., 4., 5. és 6. ábra) a célnak megfelelően lehet kiképezve. A cella egész magasságában elterülő (59, 66, 70) üvegtest nemcsak tartályt képez a depolározó szer készlete számára, hanem az (58) pozitív elektród tartója gyanánt is szerepel. Legfölső részében a (66) üvegtartály hengeres és átmérője valamivel kisebb, mint a külső edénynek szintén hengeres (64) része. Avégből, hogy ezen két hengerrész kölcsönösen központi helyzetben megmaradjon, a belső (66) köpenyen három vagy több (78) borda van alkalmazva. Ilyen központosítóbordákat előnyösen az elemüvegen is lehet elrendezni. A (64) és (66) részek helyes méretezésénél a tartály keresztmetszete lényegesen (kb. 50-szer) nagyr

obb, mint a (64) és (66) hengerek által határolt gyűrűalakú tér keresztmetszete. A tartály fölső födele több (70) öntvényt hord a (71) fogantyú elhelyezésére, amelyek egyúttal lábak gyanánt szolgálnak, ha a tartály töltésével azt, alsó nagy nyílásával fölfelé, föl akarjuk állítani. A födélen van továbbá a (73, 75) szellőztetőszelep, amely az utántöltőnyílás (74) záródugójába van behelyezve és a pozitív sark számára való (72) szorító-