71596. lajstromszámú szabadalom • Horonyzár villamos gépek és készülékek hornyolt vastestei számára

(.1. ábra) a (K, ni) föl ületen, nem kisebb, mint (n2) fenekén. A horony egy utólag befejezett (V) zárótesttel van befödve:, ágyazása gyanánt a (zl és a z2) fogba' vájt, pl. ékalakú (r 1) és (r2), rovátka szolgál. A (Y) zárótesten az (ál és az a2) oldalakat és az összefoglalásukra szolgáló (bl, 1)4) hidakat különböztetjük meg, •amely utóblriakból tetszőleg sokat, vagy esiipán egyet is alkalmazhatunk; a jelen -esetben pl. négyet használunk. Az 1. áb- ( rából kitűnik, hogy a (Zl, Z2) fogakból eredő (f, f) erővonalak hogyan teríttetnek szét e záró test (al, a2) oldalai által és hogy miként növeltetik ezáltal a fogaknak az erővonalak által átjárt fölülete. A zárótest oldalainak mágnesezhető •anyagból kell lenniük, hogy föladatuknak megfelelhessenek; ám a hidak első sorlKin. mechanikai föladatot töltenek be,, tehát nem kell őket mágnesezhető anyagból készítenünk. Szóval nem mágneses fémből is készülhetnek, az oldalakkal pedig valanlinő-módon összekötendők. 'Vd'slapOkbó. réregezett zárótest esetében, araint ez a 3. és 4. ábrán V;ui példakénen föltüntetve, a lemezek- középső részeit, pl. az (u) és a (v) betűkkel határolt körben, egyes hitlak gyanánt, vagy mind e részeket együttvéve egy híd gyanánt tekinthetjük. Az 5—7. ábrákon föltüntetett záró testen, ahol a réteges (al, a2) oldalak a (». ábrán föltüntetett összekötő részekkel tartatnak össze, eme összekötő részek középső (b) alkatrészei tekintendők hidak gyanánt. A találmány szerint a záró testnek legalább mágnesezhető oldalait kell rétegezniink, továbbá a hidak alakjának és anyagának olyannak ke]] lennie, hogy a hidakat a zárótest kiszélesítése céljából meg-felelő szerszámokkal kinyújthassuk és e művelet után kinyújtott helyzetükben maradjának. A hidakat tehát képlékeny és nem rugalmas, tehát deformálható anyagból készítjük. A hidak deformálhatóságát a találmány szerint a zárótestnek az ágyazatában való megerősítésére a következőképen használjuk ki: A záró-testet gyártásakor az ágyazatnál valamivel keskenyebbre méretezzük, úgy hogy könnyen be lehessen helyezni, aminek megtörténte után a záró testet a hidak nyújtásával mindaddig szél'esbítjük, amíg csak ágyazatába szorosan be nincs csíptetve, más s zóval az oldalfalai közé jól be van ékelve. A hidakat képlékeny anyagból kell ké.szítenünk. E föltételnek már azáltal is j eleget teszünk, ha a zárótestet puha vasból készítjük. Nem mágneses 'anyagú hidakkal ellátott zárótestek esetében (lásd pl. az 5—7. ábrákat) a hidakat sárgarézből, ujezüstből, vstb. készítjük. Ami a hidaknak a találmány széi'int választandó alakját illeti, célszerű őket bizonyos mértékben ívalakba meghajlítanunk, úgy' -hogy ívüket benyomva nyújthatók meg. Célszerű továbbá a hidat több különböző irányban, mint pl. a 5—7. ábrákon föltüntetett zárótest esetében, ez utóbbi oldalán kifelé hajlítanunk, amiből folyólag a "híd, ha a zárótestet' az ágyazatába behelyeztük, kívül van és ezt a záró test rögzítésekor egyszerű úton kalapácsütésekkel nyújthatjuk. A 8. ábrán a találmány tárgyát az utoljára említett kiviteli alaknak megfelelően az ,">—7. ábra szerinti zárótesttel tüntettük föl. A (V) zárótest homlokoldaláról nézve föltüntetett (b) hidak, a zárótest külső oldalán kifelé vannak meghajlítva. A záró test az ágyában, ahová a 8. ábrabeli rajz síkjára merőleges mozdnlattal képzeljük betolva, lazán fekszik. Az (rl)1 és az (i*2) rovátkát szokás szerint (il) és (i2) szigetelőlapokkal pl. papírlapokkal béleljük. A zárótest megerősítése végett a, meghajlított, (b) hidakat a <P) nyíl irányában ható ütéssel vagy nyomással nyújtjuk ki. Közben az (al) és az (a2) oldal a (Q, 11) nyilak irányában terjed széjjel és az (rl, r2) rovátkába sajtolódik. A' találmáinv nyújtotta előny megítélésekor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy réteges zárótestek már ismeretesek és hogy nem réteges zárótesteknek