71596. lajstromszámú szabadalom • Horonyzár villamos gépek és készülékek hornyolt vastestei számára

(.1. ábra) a (K, ni) föl ületen, nem kisebb, mint (n2) fenekén. A horony egy utólag befejezett (V) zárótesttel van befödve:, ágyazása gyanánt a (zl és a z2) fogba' vájt, pl. ékalakú (r 1) és (r2), rovátka szol­gál. A (Y) zárótesten az (ál és az a2) ol­dalakat és az összefoglalásukra szolgáló (bl, 1)4) hidakat különböztetjük meg, •amely utóblriakból tetszőleg sokat, vagy esiipán egyet is alkalmazhatunk; a jelen -esetben pl. négyet használunk. Az 1. áb- ( rából kitűnik, hogy a (Zl, Z2) fogakból eredő (f, f) erővonalak hogyan teríttetnek szét e záró test (al, a2) oldalai által és hogy miként növeltetik ezáltal a fogak­nak az erővonalak által átjárt fölülete. A zárótest oldalainak mágnesezhető •anyagból kell lenniük, hogy föladatuknak megfelelhessenek; ám a hidak első sorlKin. mechanikai föladatot töltenek be,, tehát nem kell őket mágnesezhető anyagból ké­szítenünk. Szóval nem mágneses fémből is készülhetnek, az oldalakkal pedig va­lanlinő-módon összekötendők. 'Vd'slapOkbó. réregezett zárótest esetében, araint ez a 3. és 4. ábrán V;ui példakénen föl­tüntetve, a lemezek- középső részeit, pl. az (u) és a (v) betűkkel határolt körben, egyes hitlak gyanánt, vagy mind e ré­szeket együttvéve egy híd gyanánt te­kinthetjük. Az 5—7. ábrákon föltüntetett záró testen, ahol a réteges (al, a2) olda­lak a (». ábrán föltüntetett összekötő ré­szekkel tartatnak össze, eme összekötő ré­szek középső (b) alkatrészei tekintendők hidak gyanánt. A találmány szerint a záró testnek leg­alább mágnesezhető oldalait kell rétegez­niink, továbbá a hidak alakjának és anya­gának olyannak ke]] lennie, hogy a hida­kat a zárótest kiszélesítése céljából meg-­felelő szerszámokkal kinyújthassuk és e művelet után kinyújtott helyzetükben ma­radjának. A hidakat tehát képlékeny és nem rugalmas, tehát deformálható anyag­ból készítjük. A hidak deformálhatóságát a találmány szerint a zárótestnek az ágyazatában való megerősítésére a következőképen használjuk ki: A záró-testet gyártásakor az ágyazatnál valamivel keskenyebbre méretezzük, úgy hogy könnyen be lehes­sen helyezni, aminek megtörténte után a záró testet a hidak nyújtásával mindad­dig szél'esbítjük, amíg csak ágyazatába szorosan be nincs csíptetve, más s zóval az oldalfalai közé jól be van ékelve. A hidakat képlékeny anyagból kell ké­.szítenünk. E föltételnek már azáltal is j eleget teszünk, ha a zárótestet puha vas­ból készítjük. Nem mágneses 'anyagú hi­dakkal ellátott zárótestek esetében (lásd pl. az 5—7. ábrákat) a hidakat sárgaréz­ből, ujezüstből, vstb. készítjük. Ami a hi­daknak a találmány széi'int választandó alakját illeti, célszerű őket bizonyos mér­tékben ívalakba meghajlítanunk, úgy' -hogy ívüket benyomva nyújthatók meg. Célszerű továbbá a hidat több különböző irányban, mint pl. a 5—7. ábrákon föltün­tetett zárótest esetében, ez utóbbi oldalán kifelé hajlítanunk, amiből folyólag a "híd, ha a zárótestet' az ágyazatába behelyez­tük, kívül van és ezt a záró test rögzíté­sekor egyszerű úton kalapácsütésekkel nyújthatjuk. A 8. ábrán a találmány tárgyát az utol­jára említett kiviteli alaknak megfelelően az ,">—7. ábra szerinti zárótesttel tüntet­tük föl. A (V) zárótest homlokoldaláról nézve föltüntetett (b) hidak, a zárótest külső oldalán kifelé vannak meghajlítva. A záró test az ágyában, ahová a 8. ábra­beli rajz síkjára merőleges mozdnlattal képzeljük betolva, lazán fekszik. Az (rl)1 és az (i*2) rovátkát szokás szerint (il) és (i2) szigetelőlapokkal pl. papírlapokkal béleljük. A zárótest megerősítése végett a, meghajlított, (b) hidakat a <P) nyíl irá­nyában ható ütéssel vagy nyomással nyújtjuk ki. Közben az (al) és az (a2) oldal a (Q, 11) nyilak irányában terjed széjjel és az (rl, r2) rovátkába sajto­lódik. A' találmáinv nyújtotta előny megíté­lésekor nem hagyhatjuk figyelmen kí­vül, hogy réteges zárótestek már ismere­tesek és hogy nem réteges zárótesteknek

Next

/
Thumbnails
Contents