71268. lajstromszámú szabadalom • Galvánelem
zuraréteget igen vékonyan visszük föl, akkor — nagyon likacsos fal esetében — a kicsi áramvezetőkeresztmetszet igen rövid (egyenlő a glazura vastagságával), mert a nagyon likacsos agyagcellának nem sokkal kisebb a vezetőképessége, mint a többi elektrólitnek. A diffuziólehetőség azonban az elektromosan tétlen elemnél a föliilet befödése által rendkívüli módon csökken, miután az most már csak a (3) fölületrészeken léphet föl. Ennek folytán lehetne az így előkészített likacsos válaszfal helyett egy teljesen át nem eresztő fölületrészek összeállítását alkamazni, amely, amint az a 3. ábrán látható, szélein likacsos ragasztóanyag segélyével válaszfallá van kiképezve. Az előzőkben előadott, tisztára fizikai fejtegetések könnyen hozhatók gyakorlatilag használható alakokba, amelyek a mellékelt rajz 4., 5. és 6. ábráin vannak i föltüntetve.# A már föntebb előadott okoknál fogva mindkét folyadékáramkörnek egy-egy szabad fölülettel kell bírnia. Ez csak akkor lehetséges, ha a rézvitrióloldat körmozgásánál a fölső tartály légzsákjában alnyomás uralkodik és a (8) kamara szabad fölületet kap, míg a cinkvitrióioldat körmozgása egy egészen megtöltött tartályon belül szabad fölülettel megy végbe. A 4., 5. és 6. ábrák egy gyakorlati foganatosítási alak képét mutatják, melynél az 5. ábra metszet az (AB) vonal irányában, a 6. ábra pedig metszet a (CD) vonal irányában. A (20) hengeres üvegben függ.a tölcséralakban kibővített szegéllyel bíró (24) agyagcella. Ez utóbbinak alsó része hengeres és a tulajdonképeni galvanikus cellához tartozik, míg a fölső rész két tányéralakú (28) és (39) toldattal van ellátva. A (28) toldat a (29) válaszfal révén közvetíti az összeköttetést a külső tér és a (20) üvegedény töltőtere között, míg a (39) toldat a külső térnek az agyagcella belsejével való összeköttetését létesíti. A (24) agvagcella hengeres része és az ! edényköpeny között (25) cinkhenger van elhelyezve, amely az edény falának három vagy négy befelé szorított (23) mélyedésében nyngszik. Avégből, hogy a (25) cinkhenger az agyagcellához mindig koncentrikus helyzetben maradjon, az utóbbi három vagy négy (42) távolságot megszabó bordával van ellátva. A cinksarkhoz vezető (26) csatlakozó huzal számára a (28) toldat által képezett csatorna szolgál kilépőnyílás gyanánt. Az agyagcellának hengeres fölső szélétől emelkedik ki a rézvitriól számára való (32) tartály, amely a töltőnyílásával lefelé fordított palack alakjával bír. A tartály nyílásának záródarabja gyanánt egy sajátságos, szigetelőanyagból (üveg, porcellán stb.) készült (36) tövis szolgál, amely csavarmenet és (40) tömítőgyűrű segélyével a fölső tartályt elzárja. Ezen központi (36) tövis, amely úgy a tartályba, mint az agyagcellába is benyúlik, el van látva valamennyi csatornával, amely a rézvitrióloldat kellő körfolyamatához szükséges. Avégből, hogy a bevezetésben említett alapföltételnek megfeleljünk, mely szerint minden függélyes elektródkeresztmetszet a hozzátartozó elektrolit áramlási körfolyamata által teljesen bezárassék, szükséges, hogy az elektródák hengeres elrendezése esetén az elektrolit számára több, körben elrendezett be- és el vezetőhelyekről gondoskodjunk. A cinksarknál az elektrolitnak ezen körmozgása a kerület minden pontján minden további nélkül lehetséges, amennyiben a teljesen alámerített elektródnál az erősített telített oldat az agyagcella és cinkhenger között lefelé sülyed, míg a kevésbbé telített oldat az üvegedény és cinkhenger között fölfelé emelkedhetik. Ennélfogva az egész berendezés jó hatásfokának föltétele, hogy a cinkhenger egészen az elektrolitba merüljön és azonföliil a cinkhenger és az edény között egy gyűrűalakú, elektrolittel kitöltött tér maradjon szabadon. A rézsarknál a fí iss oldat a (46) és (47)
