71268. lajstromszámú szabadalom • Galvánelem

- 3 -kívül még annak kristályaival is ki van töltve. Annak nagysága kizárólag az egész cellának kívánt hatási időtartamá­tól függ. Az alsó tartály kezdetben a ZnS04 oldatát azon legkisebb koncentrá­cióban tartalmazza, amely a cella üzemé­hez tekintettel a legcsekélyebb diffúzióra és a legkisebb ellenállásra szükséges. Avégből, hogy a vázlatos elrendezésben zavartalan körfolyamat mehessen végbe, a cellák megtöltésénél arról kell gondos­kodnunk, hogy a (16) és (17) légtereken kívül sehol se képződjenek légzsákok. A berendezés működési módja a kö­vetkező : A cella normális működése folytán a polározó folyadék (rézvitriól) tömény­sége csökken, ellenben a leváló anyag (cinkvitrióloldat) növekedik. A folyadék­körben: (8) kamara (14) cső (10) tartály (15) cső (8) kamara, a sűrűségek külön­bözősége folytán a (8) kamara folyadékja és a (15) csőben lévő folyadék között az egész (h) magasságban egy folyadék­hajtóerő lép föl; a rézvitriólban szegény oldat a (14) csövön át a tartályba folyik és ott szilárd rézvitriólkristályokat old j lol, míg ellenben a telített rézvitrióloldat a. (15) csővön át a (8) kamarába hatol. A negatív sarknál az ellenkező folyamat megy végbe; a nehezebbé váló cinkvitriól­oldat a (13) csövön át a (11) tartály fene­kére jut és a (12) csövön át. oldatban sze­gény folyadékot húz maga után a (7) ka­marába. Az első körfolyamat megszűnik abban az időpontban, amikor a szilárd kristá­lyok összes készlete és az oldott CuS04 elhasználtatott. A második körfolyamat akkor fejeződik be, ha a (11) tartályban és (7) kamarában lévő folyadék elérte a telítést. Természetesen a (10) és (11) tar­tályok akképen méretezendők, hogy az összes kristályok elhasználtassanak a (10) tartályban, még mielőtt a (11) tartály­ban a telítési pont eléretett. Az 1. ábrában föltüntetett berendezés­hez még egy kiegészítés szükséges. Mi­után a cella legtöbb alkatrésze gyakorlati szempontból öntött üvegből vagy másfélé­ből készül, ezért a tartályoknak, csövek­nek és celláknak tömören tartása gyakor­latilag nagy nehézségekkel járna. Azon­fölíil a rézvitriólban mindig jelen levő szabad kénsav igen.gyorsan átdiffundál a cinksarkhoz és hidrogénfejlődést okoz, ami gázbulx>rékokat hozna magával. Az 1. ábra szerinti sematikus berendezést te­hát akképen kell átalakítani, hogy úgy a (7), mint a (8) kamara szabad folyadék­i'öliilettel bírjanak. Hogy a berendezésnek gyakorlatilag jól használható alakot adjunk, arra nézve két lehetőség van. Nevezetesen: vagy az elektródákat és a likacsos válaszfalat sík alakban hagyjuk úgy, hogy csupa egyen­közlapú tereket kapunk, amelyeket na­gyon nehezen lehet tömören tartani, vagy pedig ezen részeknek hengeres alakot adunk, azaz (1) metszési ábrát XX1 vagy YY2 tengely körül forgatva képzeljük. A sík elektródokkal való szerkezet gya­korlatilag hasznavehetetlen úgy, hogy tehát csak a két hengeres foganatosítási alak között lehet választani. "Az első esetben a cinkhenger a rézhen­gerben van elhelyezve, a másik esetben a rézsark a hengeres cinksarkba van dugva. Mind a két elrendezés szerkezetileg lehet­séges, az utóbbi azonban az üzemben praktikusabbnak bizonyult. Ilyen módon olyan berendezéshez ju­tunk, amely bizonyos tekintetben ha­sonló a Daniell-elemhez, attól azonban lényegesen különbözik azáltal, hogy a (7) és (8) kamarákban nincs készletoldat és hogy ezeik a cellák csak mint elektro­kémiai reákciócellák vannak kiképezve, miáltal épen lehetővé vált, hogy igen kicsi belső ellenállási értékhez jussunk. A jelen találmány tárgyával szemben a Meidinger-elemmel szemben való ha­sonlóságra is lehetne hivatkozni. Azon­ban ez a hasonlatosság is csak látszóla­gos. Az ismeretes Meidinger-körte csak aránylag szűk ki vezetőcső vei van el­látva, a rézvitrióloldat ezen keresztül csak diffúzió útján juthat a rézsarkhoz.

Next

/
Thumbnails
Contents