71239. lajstromszámú szabadalom • Hajtószerkezet mótoros ekékhez és más hasonlókhoz

(1) a hajtótengely (a mótortengely, vagy valamely közbenső tengely), melyen egy, a hosszirányban eltolható (2) kapcsolókarmantyú van elrendezve; (3, 4) két, az (1) tengely körül szabadon elforgatható kúpkerék, melyeknek befelé kiképezett meghosszabbításai (f), 5) kúpkerékként vannak kiképezve. Ezen kúpkerekek a (7) csapok körül elforduló (6) bolygókerekekkel kapcsolódnak, mely (7) csapok az (1) tengelyre merőlegesen állanak és vele szilárdan össze vannak erősítve. Az (5) és (6) kerekek együttvéve egy differenciálkerékművet alkotnak. A (3) kerék külső részén fogas kapcsolás alakjában van kiképezve, melynek párja a (2) kapcsolókarmantyún van kialakítva. (8) és (9) kúpos fogaskerekek, melyek a (10) univerzáltengelykapcsolás által mozgásukat a (rajzon föl nem tüntetett) hajtókerékekre viszik át. A kilengethetően ágyazott (15) tengelyek belső végeit (1.1) karok tartják, melyek egy közös (12) tengely körül kilengethetők; e karokban a (15) tengelyek ágyazására szolgáló, maguktól beálló, azaz gömbalakú csúszófölülettel biró (14) golyóscsapágyak vannak elrendezve. A (14) g'olyóscsapágyak lehetővé teszik, hogy a (15) tengelyek a (11) karokhoz képest ferde helyzetben is működhessenek, miként az a 2. ábrán is látható. A (11) karok fölső végein (26) fogazott ívek vannak elrendezve, melyekkel (16) fogasszegmentek kapcsolódnak; utóbbiak a (17) tengelyek útján a (18) átváltó emeltyűkkel szilárd összeköttetésben vannak. A (16) szegmentek még (27) karimákkal is el vannak látva (1. ábra), melyek a (11) karokat oldalról megtámasztják. A (16) szegmentek belső oldalukon kúpos fogazással vannak ellátva, mely fogazás a (20) lengőkaron forgathatóan fölfüggesztett (19) kúpos kerékkel működik össze. A (20) lengőkar, miként az 1. ábrán látható, a (17) tengelyekben ágyazott (21) részen van megerősítve. A (22) szögemeltyű a (23) csap körül elforgatható és egyik karjával a (2) kapcsolókar- ' mantyú gyűrűalakú hornyába nyúlik bele; másik karja egy (24) görgővel van ellátva, melyhez a (20) lengőkar támaszkodik. (25) erős tekercsrógó, mely a körmös kapcsolást beiktatja, ha a (20) lengőkar a (22) szögemeltyűt nem befolyásolja. A találmány szerinti hajtószerkezet működési módj cl következő: Ha a (18) emeltyűket elállítjuk, még pedig az egyiket jobbfelé, a másikat balfelé, úgy a (8) fogaskereket pl. a (4) kerékkel és a (9) fogaskereket pl. a (3) kerékkel hozzuk kapcsolásba. A (15) tengelyek ennélfogva ugyanabban az értelemben forognak és az eke vagy előre, vagy hátra mozgattatik. Ha a (18).emeltyűknek és a (16) szegmenteknek ilyen elállítása mellett a szegmentek ellenkező értelemben egyforma távolságra lengtek ki és a (19) kerék a szegmentek között gördül, úgy ennek következménye, hogy a (20) lengőkar nem mozgattatik, hanem függélyes helyzetében megmarad, a körmös kapcsolás tehát kiiktatva marad. A (15) tengelyek már most, ha az eke a kormánykerék segélyével oldalirányba tereltetik, külöböző sebességekkel képesek forogni, mivel ezt az (5, 6) différenciálkerékmű lehetővé teszi. Az ekét tehát nagyobb, vagy kisebb ívbeír járathatjuk. Ha a (18) emeltyűk egyikét oldalirányban elállítjuk, míg a másik emeltyűt középhelyzetében megtartjuk, úgy pl. a (8) fogaskerék a (4) kerékkel kapcsoltatik, mely esetben a (15) tengelyeknek csak egyike jut forgásba. Egyidejűleg a (20) lengőkar oldalirányban leng ki, a (2) körmös kapcsoló a (25) rúgó segélyével beiktattatik, mimellett az (1, 3) és (4) részek egy szilárd rendszert alkotnak. Ellenkező esetben a (3) és (4) kerekek az (1) tengely körül szabadon forognának, úgy hogy a (15) tengelyre mozgás nem is vitetnék át. Ezen esetben az eke a nyugvó hajtókerék, mint középpont körül, elfordul. A (2) kapcsolókarmantyú beiktatását természetesen kézzel is lehetne végezni, ez a művelet azonban a gépkezelő