71175. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szemestermény-, malomtermék- és efféle készletek elraktározására

2 ban elérhetőnek bizonyult ez a tartály­nak iivegmázzal bevont vagy zománcolt csempékkel (agyagkályhalapokkal) való kibélelésével, — melv csempéket szesszel készült habarccsal erősítünk meg a tar­tály falán, — vagy pedig egymással ösz­szeforrasztott, hengerelt és ónozott ólom­lemezekből készült tartályok használatá­val. A szilókat, legyenek ezek akár föld­alattiak, akár földfölöttiek, ez idő sze­rint a gabona elraktározására legbizto­sabb eszköznek és egyszersmind a legol­csóbb elraktározási helynek tekintik. Hosszas és nagyszámú kísérleteim fo­lyamán azonban azt tapasztaltam, hogy időnkint való lapátolás és szellőztetés nélkül sohasem lehet, főleg a földfölötti szilókat a gabona biztos eltartásának tu­datában használni. Közönséges klímánál a gabona még mindig kb. 7% vizet, tar­talmaz és olyan hőfoknál, mely csak igen kevéssel is magasabb a talaj hőfokánál, kicsírázik. Ha már most a gabonával szi­lókat töltünk meg, akkor, ha még úgy összesajtoljuk is a gabonát, térfogatának kb. 14%-át kitevő hézag marad a gabona­szemek közt, mely 27% oxigént tartal­mazó atmoszférikus levegővel van telve. A gabona csak akkor áll el, ha benne er­jedés be nem következik, ehhez pedig szükséges, hogy a gabona több vizet ne szívjon magába, mint amennyit vegetá­cióvize kitesz. Hogy tehát a gabona ne szívhasson magába több vizet, nem sza­bad, hogy a szilók vizet juttassanak hozzá. Mái- pedig a talaj, melyen a sziló föl van építve, rendszerint 12—20% vi­zet tartalmaz. Meg kell tehát védeni a gabonát ettől a víztől, ami eltarthatása szempontjából annyira hátrányos. De még ha föltesszük is, hogy a gabona a szilóban nem vesz föl nagyobb fokú nedvességet, mint amennyivel a termé­szettől fogva rendelkezik, nem szabad magából kiválasztania sem nedvességet, hogy jól eltartható legyen és ehhez szük­séges, hogy a hőfok a tartályban sohase emelkedhessék oly magasra, hogy a ga­bona megizzadhasson. Ámde a legkisebb fokú erjedés alkalmával a hőfok csak­hamar szükségképen emelkedni kényte­len, sőt az is előfordulhat, hogy nyáron a meleg kívülről behatol a szilókba. Ilyen körülmények közt könnyen belátható, hogy a szilókban fölhalmozott gabona a nedvesség- és hőváltozás behatásának van kitéve és hogy ez a nedvesség- és hő­változás a gabona jó eltarthatása szem­pontjából igen hátrányos. A jelen találmány már most azon a ter­mészetből merített fölismerésen alapszik, mely szerint minden növény teste, tehát a gabonaszem is, csak erjedéssel bomol­hatik szét és hogy az ilyen erjedés elő­idézésére a levegőből meghatározott mennyiségű nedvesség, hő és oxigén hoz­zájutása elmaradhatatlan föltétel úgv, hogy tehát a gabona, ha olyan viszonyok közé hozzuk azt, ahol ezieknek az anya­goknak meghatározott mennyiségekben való ez az össze találkozása be nem követ" Vezhetik, tehát erjedés sem léphet föl, szükségképen épen kell hogy maradjon. Olyan tartályokat, melyekbe nedvesség és külső levegő be nem hatolhat, úgy kap­tam, hogy azokat erre alkalmas anyagok­ból készítettem, légmentesen elzártam és külsejükkel a szabad levegő hatásainak tettem ki. A kívánt alacsony hőfokot úgy kaptam meg, hogy ezeket a tartályokat földalatti és elegendő léghuzammal bi ró helyen állítottam föl. Lehetne ezeket a tartályokat fából is készíteni; minthogy azonban ezeknek mindig alacsony és változatlan hőfok alatt kell lenniök és ilyen hőfok csak földalatti üregekben uralkodik, ahol a talaj minősége szerint mindig több-keve­sebb nedvesség van, ezért, minthogy ez a nedvesség a fát megtámadja ós így a tartály tartósságát csökkenti, célszerűbb ezeket a tartályokat téglafalazatból vagy betonból készíteni. Egészséges talajban elrendezett ós szabad léghuzammal ellá­tott földalatti falazott üregben (boltozat­ban) a kemény mészkő súlyának kb. 6, a puha és laza mészkő pedig súlyának kb.

Next

/
Thumbnails
Contents