71175. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szemestermény-, malomtermék- és efféle készletek elraktározására

8%-a erejéig vesz vizet magába. Hónapok és évek multán sem szív magába a kőfajták egyike sem ennél nagyobb mennyiségű nedvességet. Ha azonban közvetlenül hoznók a gabonát vagy a lisztet e tartályokban érintkezésbe ezekkel a kövekkel, megromlanék. Szükséges ezért, hogy a kövek és a gabona vagy* liszt közé olyan testet helyez,ziink, mely kevesebb nedvességet tartalmaz, mint a kő és kevesebbet is, mint; a gabonaszemek vagy a liszt. Ezek a föltételek üvegmázzal bevont vagy úgynevezett zoroáneolt csempékkel, melyeket jó keményre égettünk, tökéletesen teljesíthetők. A tartályt ezekkel a csempékkel mindenütt kibélelem és úgy a tartály falain, mint egymásközt szesszel készült kismennyiségű habarccsal, mely a nedvességnek a tartály belsejébe való átizzadását meggátolja és magukat a csempéket is védi a nedvesség behatása ellen, megerősítem. Azok a kísérletek is sikerre vezettek, melyek szerint a tartály belső falait olyan köpennyel béleltem ki, mely burgonyalisztből készült csirizzel bekent papírból állott. A csiriz természeténél fogva azonos fajtájú, nem romlandó anyag, mint a gabona és a liszt és éppen ezért jó védelmet nyújt. Fönt a tartályokon kis nyílást rendezek el a gabona vagy a liszt beöntésére, lent pedig, a tartályok fenekén, egy második nyílást, hogy azok tartalmát ismét ki lehessen onnan vermi. Ezek a nyílások szintén üvegmázzal bevont vagy zomáileolt fa- vagy kőajtokkal vagy födőkkel 1 égmentesen elzárhatók. Az íg"y készült tartályokat a kifalazott falajüregboltozatokban kőkockákra állítom föl kb. 1 m. magasan a talaj fölött úgy, hogy a levegő szabadon elvonulhat alattuk és a talaj nedvességét, mely folytonosan fölszállni és a tartályokra tapadni igyekszik a léghuzam állandóan eltávolítja és így az a tartályok falaira nem ülepedhetik ós keresztül nem hatolhat rajtuk Ha üresek a tartályok, mindig nedvesség szívódik be azokba. Ezt néhány perc alatt el lehet onnan távolítani, ha a tartályok megtöltése előtt kis szahnatüzet gyújtunk meg azokban. Ezzel az egyszerű eszközzel a tartályokat minden pillanatban használható állapotba lehet hozni. Látható, hogy az ilyen fajtájú tartályoknál a gabona vagy a liszt jó eltarthatásának föltételei ezek: 1. A tartály áthatlan legyen a nedvességnek és teljesen elzárva legyen úgy, hogy se a külső levegő, se a nedvesség be ne hatolhasson abba. 2. A tartály külső falai a szabad levegőnek legyen kitéve úgy, hogy a léghuzamban szabadon elvonulhasson a tartály fölött és alatt, valamint körüle. 3. A tartály alacsony hőfoknak legyen kitéve, mely a legnagyobb nyári forróságban se haladja meg a talaj hőfokát, ül. kb. 13 fok C. hőfokot. Ha kissé magasabb a hőfok, léghuzamcsatornák elrendezésével lehet azt csökkenteni. Olyan hőfoknál végzett ismételt kísérletekkel, mely alacsonyabb volt a talajénál, megállapítást nyert, hogy a bogarak és lepkék a hideg hatása alatt és a fény hiánya miatt megmerevedett és önkívületi állapotban vannak a tartályokban, tehát anélkül, hogy a táplálkozás és a szaporodás szükségét éreznék úgy, hogy nem támadják meg a gabonát és a lisztet és végül elpusztulnak. Ha ellenben csak kevéssel is emelkedik a hőfok, akkor ezek az ájult állapotban lévő rovarok hirtelen fölébredni látszanak és fogyasztani kezdik a gabonát és lisztet és óriási mértékben elszaporodnak. Természetesen csak olyan szemes terményeket szabad az ilyen elzárt tartályokban eltenni, melyek az aratáskor érettek voltak, kiszáradtak és fölösleges vegetációvizüket elvesztették. Ami az elraktározandó lisztet illeti, magától értetődik, hogy annak száraznak és már a természettől fogva is eltartásra alkalmasnak kell lennie, hogy jól elálljon a zárt tartályokban.