70969. lajstromszámú szabadalom • Műkar

lazulása a (44) forgatótengelyre hatást nem gyakorol. Iía a kéz oldalt a pohárhoz ért, akkor a műkart viselő egyén a lábat kiterjeszti és ezzel a (10) húzózsinórt meghúzza, mely a (77, 77', 77', 77", 1T) hajlító huzalok közvetítésével az ujjakat és a hüvelyket meghajlítja úgy, hogy ezek a poharat körülfogják. A kéz csukásával az ujjak a leírt módon a megmarkolandó tárgy kerületének alakja szerint többé4vevésbbé meghajolnak és így a tárgy alakjához illeszkednek. Ha pl. a megmarkolt poharat egy másik helyre kellene vinni, akkor az illető első sorban a (14) állítószerkezet csuklóemeltyűjének lecsappantásával az (5) kezet összecsukott helyzetében rögzíti és a (3) alkarhüvelyt meghajlott helyzetében a megfelelő (14') állítószerkezet emeltyűjének lecsappantása által biztosítja, Most a mozgatószerkezetekhez szolgáló összes húzózsinórok működésen kívül hozattak úgy, hogy a műkart viselő egyén miután előnyösen a (10') húzózsinórt a fülből kiakasztja — a kívánt helyre mehet anélkül, hogy a láb mozgatása a műkarra hatna. Hogy a mükar által vitt tárgy a kívánt helyen letehető legyen, elégséges első sorban csak a (12') állítókészülék vonatkozó emeltyűjének fölcsappantásával az alkarhüvelyt annyira sülyeszteni, míg a megmarkolt tárgy a

megfelelő szilárd alzatra kerül. Iía ez megtörtént, akkor a (14") állítószerkezet emeltyűjének fölcsappantásával a (10) húzózsinórt szabaddá tesszük úgy, hogy a kéz a (71) feszítőhuzalok behatása alatt kinyílhat és ezáltal a tárgy szabaddá lesz. Ha aztán a kézhüvely (54) reteszét az (55) ütközőtől visszahúzzuk, akkor a kézhüvely a torziós rúgó behatása alatt eredeti helyzetébe visszatér, mialatt a (47) csiga a húzózsinórt újból kerületének negyedrészére gombolyítja. Ajánlatos menet közben a (8') és (9') húrokat is az illető fülekből kiakasztani. A (12) állítószerkezet emeltyűjének átfektet ése által a kézhüvely a kéz belső fölületével kifelé 180"-al elforgattatik és ezen helyzetben rögzíttetik. Hogy a műkart viselő egyén ülő helyzetben az alkarhüvelyt a mozgatószerkezet igénybevétele nélkül mozgathassa, pl. az asztallapra a (20) kapcsot a (19) csappal erősítjük és e csapot az alkarhüvely (21) nyílásába vezetjük (19. és 20. ábra). Ha ez megtörtént, akkor az alkarhüvely a (19) gömbcsapra támaszkodik úgy, hogy az a csonk, illetőleg a fölső kar megfelelő mozgatása által e körül a vízszintes síkban elforgatható. A műkar itt leírt kiviteli módja szerint a könyökcsukló rögzítőszerkezetével az alsókar csakis kiterjesztett állapotában való rögzítése lehetséges. Hogy a (3) alkarhüvely önműködő rögzítése a két végihelyzet közötti bármely közbenső helyzetben eléressék, a 21. ábra szerint az alkarhüvelyben megerősített (24) süveg belső oldalára egy killncsfogazású (108) ív rendezhető el, melybe egy a süveg hasítékán át benyúló (109) kilincs a (110) rúgó által kapaszkodik. A kilincskar a fölsőkarhüvelyben elhelyezett (111) csapágyban van ágyazva és a kilincsikaron 1 egy a fölsőkarhüvely megfelelő (112) nyí-I lásán átérő szárra helyezett (113) nyomój gomb van elrendezve úgy, hogy az erre I gyakorolt nyomás által a kilincskar a kilinccsel a (108) fogasiv fogazatából kiemelhető. A nyomógomb szabaddá tételével a (109) kilincs a (110) rúgó behatása folytán a fogazatba ismét bekapaszkodik. A (4) kézhüvely rögzítésére tetszőlegesen elfordított helyzetének biztosítására hasonló szerkezet alkalmazható. E célból, mint azt a 22. és 23. ábrák mutatják, a (43) ágyazógyűrű a (114) belső fogazással látható el, mely kilincsfogazás gyanánt van kiképezve. A kézhüvelyben a (115) csapágyban a (116) kilincskar forgathatóan van ágyazva, melynek (118) kilincse a (117) rúgó folytán az alkarhüvelyben megerősített gyűrű belső fogazatával kapcsolatban tartaíik. A (118) ki-