70605. lajstromszámú szabadalom • Önműködő blokjelzőberendezés

tusrugók közt kontaktust létesítenek vagy e kontaktust megszakítják. A jelző tilosra állásakor, mint látható, a (wl, w2, w3, w4) kontaktustárcsák az xl, x2, x3, x4). és (yl, y2, y3, y4) kontaktusrugók közt kontaktust létesítenek, míg az (x5,- x6, x7) és (y5, y6, y7) kontaktusrugók közt a kontaktus meg van szakítva. Megfordítva: a jelző szabadra állásakor az először említett kontaktusrugók közt a kontaktus meg van szakítva, az utóbb említett kontaktusrugók közt pedig helyre van állítva. Az (0) forgattyú tengelyén továbbá egy (Y) árammegszakító ül, mely egy sziger , telten fölillesztett és egy kivágással ellátott koníaktusgyürüből áll. E kontaktusgyűrűhöz két (zl, z2) kontaktusrúgö támaszkodik, melyek közül az első nyugalmi helyzetében az árammegszakító említett kivágásában nyugszik és így kontaktust nem létesít. Esetleg még egy ügynevezett centrifugális (Z) kapcsoló lehet elrendezve, mely az elektromotor forgása közben szigeteken megrősített kilengő (Zl) bütykének egy (Z2) kontaktusgyűrűhöz támaszkodásával mellékzárlatot létesít, mely a. függő kapcsoló forgása közben a kapcsoló elektromágnes árammentessé válását megakadályozza. E jelző elrendezés működési módja a következő: a blokkállítóműből jövő áram az (I) szorítókapcson, az (xl, yl) rugókon és az (M) jelzőállító relaisn át a.földhöz jut, mire e relais fegyverzetét magához vonja. A (11') pontból a (12') vezetéken, a (t2) kontaktusrúgón, a (tl) csúszp kontaktuson, a (K) kapcsoló elektromágnesen, a másik (txl) csúszókontaktuson, a (tx2) kontaktusrúgón és a (13'). vezetéken át elágazó aramkor hal^d a földbe. Áz (M) relais meghúzza mindkét (2') és (5') kontaktus tárcsáját és ezzel az (1') és (3'), valamint a (4') és (6') kontaktusokon át az (L) fegyverzetet és az® (N) mezőmágnjestekercset a telephez kapcsolja. A itíótor tehát működni kezd és az (O) forgattyú, valamint az (mQ) rudazat segélyével a (K) kapcsoló elektromágnest a (KI) fegyverzettel való érintkezésig megemeli. Az (0) forgattyú ekkor legmagasabb helyzetében ván; a további forgáskor a (K). kapcsoló elektromágnes, mely a (K\t) fegyverzetet fogva tartja, ismét lehuzatik és ezzel az (U) állítóemelöt elmozgatja, mely a jelzőt szabadra állítja. Egyidejűleg a (W, X) rudazat segélyével a függő kapcsoló is elállíttaitik. Ezen elállítás közben a (K) kapcsoló elektromágnest a (Zl, Z2) kontaktusokon átmenő mellékáramkör gerjedten tartja. Éppígy az (Y) árammegszakító, melyen , most indkét (zl, z2) kontaktusrúgó fölfekszik, mellékáramkört' létesít az (M) relais számára, mely a függő kapcsolóhoz vezet. Ha a teljes fordulat be van fejezve, a (z,l) kontaktusrúgó beesik az (Y) árammegszakító kivágásába és az (M) relais áramkörét megszakítja, mely relais viszont a motor áramkörét szakítja meg és így a -motor nyugalomba jön. Azonkívül a fegyverzetek visszaesése folytán rövidzárlat lép föl, mely hatásos fékezést létesít. A (K) kapcsoló elektromágnes azonban az (x5) és y5) kontaktusrugókon, var lamint az átállított (w5) kontaktustárcsán át továbbra is gerjedten marad. Az (I) kapocshoz vezető áramkörnek a blokkmü által a vonalszakasz áramzárók segélyével eszközölt megszakítása a (K) kapcsolómágnes árammentessé válását létesíti, mire a jelzőszárny túlsúlya következtében ismét tilos helyzetébe esik le.- A jelző most újabbi működtetésre készen áll. Az 1—S. ábrákon, illetőleg a 4. és 5. ábrákon a függő kapcsoló (G)-nél szintén vázlatosan van bemutatva. Itt azonban valamennyi belső jelző áramkör el van hagyva és csak az (M) jelzőáilitó elektromágnes van vázlatosan jelezve. Az ezen ábrákon föltüntetett kapcsolás né' mileg módosítva van, hogy nagyobb egyszerűséget érjünk el. Ha a jelző kétkarú, akkor egy második, kapcsoló elektromágnessel és fegyverzettel biró rudazatot alkalmazunk és kötünk