70405. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kikapcsolóberendezés villamos vezetékhálózatokhoz

forog fönn, hogy éppen abban^f jjill Kan. amikor működnie kellene, a s; latot fölmondja. - ,/,!, Az eddigi rendszereknek vala föntemlített hátránya a jelen talál) ^tárgyánál ki van küszöbölve. . :^ A ítalálínány^az efektrcanos yézéitdliiáiézatok védőberendezésének amaz' ósztályába tartozik, amelynél egy szakasz minden vezetéke mellé egy azonö® potenciálú vezeték van rendelve. Á jelen találmánynál közömbös, hogy a kölcsönösen elrendezett vezetékek részt vesznek-e és milyen mértékben a •haszonáram továbbításában, azonban .célszerű az egyik vezetéket a másiknál nagyobb ellenállással foganatosítani. Á következőkben az egyik vezetéket fővezetéknek, a másikat pedig, mely általánosságban gyöngébb, ellenörzővezetéknek fogjuk nevezni, azonban hangsúlyozzuk, hogy az ellenőrzővezeték ; ugyanolyan méretekkel, ill. elektromos tulajdonságokkal is bírhat, mint a fővezeték. A fő- ós ellenőrzővezeték elneve-1 . ' ' ' ' zést az ilyen berendezéseknél is használni fogjuk. Általánosságban a fő- és ellenőrzővezetékek között üzem közben fönnálló azonos potenciált a vezetékeknek a sza'kaszok végein való féimes összeköttetése által biztosítjuk, azonban ugyanazt elektrosztatikus úton is eléggé elérhetjük, ha az ellenőrzővezetéket egész szorosan a fővezeték mellé fektetjük. A fővezeték és a vele azonos .potenciálú eíleiTÖrzővézeték között szakaszonként olv potenciálkülönbségeket létesítünk, amely körülbejül a fővezetékben az árarnterhelés folytán föllépő természetes íeszültsiégesés határai között feküdhet. Ez a potenciálkülönbség általánosságban meghátáro> zotl (

függő viszonyba hozatik 3 vezeték áramterhelésével. Az ellenőrzővezetékbe vagy mindkét vezetékbe'kikapesoló szervek vannak iktatva* amelyeket a fő- és eílenőjfzővezetéfcek közötti feszültségküíönbséjg rendes üzemnél egyensúlyban tart. Hja azonban a fővezeték, elektromos állapota szigetelési. vagy üzemi zavarok folytáft ilibás lesz, akkor a fő- és ellenőrzővezetékeik közötti feszültségkiülönbség a jsa^vapJ, ^rajtoyon- megváltozik és en{^yiliíi/a Rákász végein lévő kikap'"tsoló szervek niüködésbe jönnek. Az ellenőrzővezeték feszültségének a • főv^zetéfc Ibsziiitségélifez képeit el-HolSsai sokfélé módén «f%an%psitlafa!tó, amire nézve néhány kiviteli példát a mellékelt rajz tüntet föl. Az 1. ábra a potenciálnak kapacitási folyatnátok által előidézett, eltoláséi tünteti föl vázlatosan, midőn az ellen őrzővezeték végén a fővezetékkel össze vannak kötve. A 2. ábra azokat a víszoríyokat mutatja, amelyek az 1. ábrával .szemben föllépnek, ha a két vezeték végei nincsenek összekötve. A 3. ábra. a potenciálnak olyan eltolódását tünteti föl vázlatosan, amelyet, az elknörzövezietéknek a fővezeték részéről való transzformátorszerü befolyásolása hoz létre. A 4. ábra a 3. ábra szerinti elrendezéshez való kapcsolási példát mutat. Az ábrák kihúzott vonalai a tulajdonkepeni vezetékeket, és pedig a vastagabb vonalak á fővezetéket, a vékonyabbak az ellenőrzővezetéket jelentik. A pontozott vonalak a feszültségnek egy-egy szakasz vezetékei mentén való elosztását tüntetik föl, és pedig a vastagabb pontozott vonalak a potenciálnak a fővezetékben, a vékonyabb vonalak az ellenőrzővezetékben való változását jelzik. A kihúzott nyilad a liaszonáramok irányát, a szakadozott nyilak pedig á töltőáramok irányát adják meg. ' » Az 1. ábrán egy (a) fővezeték és egy (b) ellenőrzővezeték van föltüntetve, aimelyek a szsakasz végein egymással vehető csszekőttejésben allnak. Az ellenőrzövezetékbe, amelynek keresztmetszete egyébként lehetőleg csekély, egy (1) kondenzátor van iktatva, amelynek kapacitása a környezet, pl. az (f) föld felé lehetőleg nagy. Ennek folytán az ellenőrzövezeté-