70008. lajstromszámú szabadalom • Üzemközeg égési erőgépek számára

3 -Sok esetben szappanvíz alkalmazása helyett nátron- vagy kálilúgnak alkalmazása elönyösebb, még pedig célszerűen olaj savval s esetleg alkohollal együttesen. Hosszú tartósság elérése céljából ajánlatos ugyanis az olajsav szappanát magában az illető szénhydrogénben képezni. E célból az olajsavat először oldjuk a nyers benzinben vagy benzolban, azután keverés közben hozzáadjuk az egyenértékű mennyiségű kálilúgot s esetleges nyers-benzinnel vagy benzollal, stb. való további hígítás után kevrejük be a nyers kőolajat vagy kátrány olajat. A kálilúg töménysége a kész üzemanyag kívánt víztartalma szerint módosulhat s rendesen 10%-ot tesz ki. Ha minden szilárd égési maradékot el akarunk kerülni, akkor ugyanily módon előállított olajsav-ammóniákszappant használunk. Megjegyzendő azonban, hogy közönséges káliszappan alkalmazásakor sem lehetett a henger vagy szelepek szennyeződését észlelni, de sőt a benzinüzemhez képest az az előny volt megállapítható, hogy még nehéz nyersolajok és kőszénkátrányolaj alkalmazásakor sem mutatkozott elkormozódás vagy szennyeződés. Rendkívül tartós és emellett igen hígfolyó emulzió olajsavszappan segélyével, pl. következőképen létesíthető: 400 térfogat olaj savat 1000 (térfogat) rész nyersvagy nehéz-benzinben oldunk s erélyes, célszerűen gépies keverés közben vékony sugárban 100 rész koncentrált (kb. 30% NHs-tartalmú) ammóniák és 800 rész víz elegyét vezetjük hozzá. Ezután ugyancsak lassan és vékony sugárban további .4000 rész nyers- vagy nehéz-benzint adunk hozzá s végül 300 rész nyersolaj és 2000 rész raffinálatlan világító petróleum elegyét keverjük be. A keverőmű tetemes, kb. 600—1000 fordulatszámmal működik, s szárnyai számos kis furattal bírnak. Az ily módon készült tüzelőanyag hígfolyóssága folytán különösen elgázosítómótorok üzemére alkalmas. "Ügy ezen, mint a következő példáknál a nyers kőolajat, valamint a világító petróleumot más nehéz, ill. középső szénhydrogénolajokkal, pl. kőszénkátrányolajjal s a nyersbenzint más könnyű szénbydrogénnel, pl. benzollal helyettesíthetjük. Az ammóniák helyett s esetleg az olajsav helyett is más szappanképző anyagok alkalmazhatók, miként azt korábban megemlítettük. Az elegyviszonyok természetesen módosíthatók, a fönti példa azonban igen hatékony terméket szolgáltat. .Tó eredményt ad pl. a következő készítési mód is: 40 g. olajsavat 500 ccm. nyersbenzinben oldunk s az emulgátorban keverés közben 6 g. marónátronnak 100 g. vízben való oldatát csöpögtetjük hozzá s végül ugyancsak lassan és folytonos keverés közben 300 g. nyers kőolajat viszünk az elegybe. A két utóbbi példa szerint készült emulziók nagy tartóssága arra vezethető vissza, hogy az olajsavszappanok aránylag nagymennyiségű vizet képesek lekötni s e vizes szappan rendkívül finom elosztásban marad. Olajsav helyett a ricinusolaj és a lenolaj, továbbá a halzsír zsírsavjaí is használhatóknak bizonyúltak. A víznek az olajba, ill. olaijkeverékbe való bevezetése és az emulzió létesítése szappanképző anyagok nélkül is lehetséges, ha a vizet más, különösen zselatinszerű vagy kolloidális anyagokhoz kötjük, melyeket az olajban finoman el kell osztani. Eljárhatunk pl. a következőképen: Kb. 100 s. r. vizet 1 s. r. agaragarral megfőzünk s a kihűlés után képződött kocsonyát az olaj, ill. olajelegy egy részével a festékmalmokhoz hasonló készülékben tökéletesen összedörzsölünk s ezután hozzáadjuk a többi alkatrészt, melyeknek súlyviszonya az előbbi példáknál alkalmazott lehet. A víznek az olajban való finom elosztását azáltal is állandósíthatjuk, h.ogy oly anyagokat adunk hozzá, melyek az elegy faj súlyát közel hozzák a vízéhez. Ily adalékok gyanánt elsősorban a víz fajsúlyánál nagyobb fajsúlyú, éghető anyagok