69950. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nyomtatólemezek készítésére való ernyő előállítására
Megjelent 1916. évi november l»ó 15-én. MAGY. KIR SZABADALMI j Bgg HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 69950. szám. iX/e. OSZTÁLY. Eljárás nyomtatólemezek készítésére való ernyő előállítására. DR NAHRATH GUSTAV ÜGYVÉD CHARLOTTENBURGBAN. A bejelentés napja 1915 december hó 4-ike. A találmány tárgya eljárás oly ernyő előállítására, mely a nyomdai sajtókban használandó negatívok, illetve lemezek készítésére alkalmas. A találmány értelmében előállított ernyő a fényt különböző fokozatokban bocsátja át úgy, hogy a nyomtatásnál is az eredeti összes árnyalatai érvényre jutnak. Az ernyő alaplemeze átlátszó anyagból, pl. üvegből áll, melynek egyik oldala félgömbalakú, áttetsző kidudorodásokból álló réteggel van ellátva és pedig oly módon, hogy az alaplemezen az egyes dudorok között szabad tér marad. Ezen dudorok célja, hogy a reájuk eső egyenletes intenzitású fénysugarat különböző intenzitásfokú sugarakra bontsák, ami elérhetővé válik, minthogy a dudorok fényátbocsátóképessége egyes fölületi pontjaiknak az alaplemeztől való távolsága szerint változik. Ezen ernyővel tellát kellő expozíció mellett oly fényintenzitásokat érhetünk el, melyek az átlátszatlanságtól a teljes átlátszóságig változnak. Az új ernyő előnyei a jelenleg használatos, kellően beosztott üvegből álló ernyőkkel szemben a következők: Az ismeretes ernyők csak egyféle intenzitásfokú fény elérését teszik lehetővé. Ennek következtében az ernyőnegaüv, illetve a nyomtatólemez azon pontjai, melyek az ernyő fényátbocsátó helyei által hozattak létre, mindannyian azonos tónusértéküek, vagyis ily módon csakis egytónusú képekhez juthatunk. Hogy már most az ernyőnegatívval, illetve a nyomtatólemezzel az eredeti különböző tónusait csak némileg megközelítsük, utólagos maratásra van szükség, ami tudvalévőleg a különböző tónusátmeneteket csak igen tökéletlenül teszi elérhetőkké. Ehhez még hozzájárul az is, hogy a negatív ezen maratása a nyomtatott képben nem létesít valóságos tónusokat, hanem különböző nagyságú pontok által csakis a tónusfokozatok képzetét hozza létre. Mindezen hátrányok nyilvánvalóan onnan származnak, hogy a használt ernyőnek magának is csak egy tónusa van. A találmány tárgyát képező ernyő használatánál a kellően méretezett expozícióval elért pontoknak már magukban véve különféle tónusértékeik vannak, melyek a fénykép, illetve a visszaadandó rajz tónusértékeinek felelnek meg. Ezt az eredményt a dudorok hozzák létre, melyek azon képességük folytán, hogy a
