69875. lajstromszámú szabadalom • Számológép

— KI — fölállított szabályok mechanikus megvalósítását tovább isnrertetjük. A következő szabályok világosak: Nem szabad kompenzációnak bekövetkeznie, ha I. szabály, a mutandorhelyzet a kompenzáláshoz alkalmatlan, vagy II. szabály, a mutatorhelyzet kompenzáláshoz alkalmatlan. IA. szabály. A mutandorhelyzet a komr penzáláshoz alkalmatlan, ha szánlépést zár be. Ennek érthetővé tételére- a föntebbi magyarázatból a következőre kell visszatérni: A bejelentés tárgyát képező gépnél egy főtengelykörülfordulat alatt egyidejűleg összeadás, illetve kivonás és száneltolás megy végbe ugyan, azonban a számításra nézve á hatás akkor is ugyanaz, ha a száneltolás az összeadásra vagy kivonásra következik. A száneltolás ugyanis csak akkor következik be, m i u t-á n a szán, illetve a szánra szerelt kapcsolómű már befejezte az illető összeadás vagy kivonás részére szükséges azon működését, mely a beállított számnak a számlálóműre való átvitelében áll. Ha tehát a mutandorhelyzet összeadást, vagy kivonást, vagy „üresjáratot szánlépéssel" jelez; akkor ez tülajdonképen azt jelenti, hogy a valóságban végzendő utolsó (egy előzetesen lenyomott billentyű követelményei szerinti) részműködés csak ezen szánlépésben áll. Minthogy a számolás folyamata alatt megfordított irányú (jobbról balra haladó) szánlépés, a számolás minőségének megfelelően, nem fordulhat elő, ennekfolytán egy közönséges (balról jobbra haladó) iszánlépés részére nincs jelen kompenzálási lehetőség Ha ellenben a mutandorhelyzet ,,összeadást szánlépési nélkül" vagy „kivonást szánlépés nélkül" zár be, akkor ez nem jelent mást, mint azt, Hogy az utoljára végzendő folyamat csak összeadásban, illetve kivonásban áll és természetes, hogy ezen összeadás! a mutatorhelyzetből egy futólagos | szánlépés .követheti, illetve hogy a mutandorhelyzet összeadása vagy kivonása a mutatorhelyzet ; kivonása, illetve öss^c| adá$a által kompenzálható. | Ez az. IA. szabály tehát érthető. A szer| kezet azáltal tesz eleget a szabálynak, hogy a (499) kompenzálóemeltyü kezdettől fogva nem tartja vissza a mutandortolattyúpárt, ha ezen tolattyúpár helyzete tolattyúeltolást zár be. A kompenzálóemeltyű tehát az IA. szabály esetén kezdettől fogva egyszerűen egyáltalán nem lép működésbe. A kompenzálóemeltyü nem csapódik be, a tárt kezdettől fogva a kompenzálás céljára nem tartja vissza. A tár tehát kezdettől fogva helytálló úgy, hogy bármily billentyűn nyomatik le, azután nem következik be kompenzálás. ,A II. szabály szerint azonban a mutatorhelyzetnek a kompenzáláshoz nem szabad alkalmatlannak lennie, míg ez a következő esetekben tényleg bekövetkeznék. IIA. szabály. A. mutatorhelyzet a kompenzáláshoz alkalmatlan, ha ugyanazon számolási fajtát zárja be, mint a műtan-, dorhelyzet. Ha ugyanis a mutandorhelyzet összeadást zár be és a mutatorhelyzet szintén összeadást zár be, akkor ugyanazon helyértéken két összeadás szükséges, melyek között kompenzálás nem engedhető meg és melyek egyetlen főtengelykörülfordulat alatt nem végezhetők. Ennek folytán a második összeadásnak egy külön főtengelykörülfordulat alatt kell végbemennie, mely célra tehát egy külön (150, 151) tolattyúpárt kell beállítani. Ugyanezen eset következik be, ha ily módon két kivonás esik egybe ugyanazon helyértéken. Ha már most ezen IIA. szabály részére oly kifejezést keresünk, mely a szerkezetben megvalósítható, akkor mindenekelőtt azt találjuk, hogy azon billentyűk, melyek egyszerű módon (azaz megrövidítés nélkül) ismételt összeadás által dolgoznak, tehát a gép (0—4) billentyűinek mindig „üresjárat szánlépéssel" folyamattal kell a működést megkezdeniük