69875. lajstromszámú szabadalom • Számológép

- ii -Lmint ez a b) számolás 10-ik fordulatából kitűnik]. Ha tehát e billentyűk egyike leszoríttátik, akkor a mutatorhelyzet mindig „üresjáratot szánlépéssel" fog bezárni, tehát sohasem zárhat be összeadást vagy kivonást, miért is ezekben az esetékben a mutatorhelyzet sohasem zárhatja be ugyanazon számolási fajtát, mint a mutandorhelyzet. A kivetkező szabályt vezethetjük le: IIAa. szabály. A (0—4) billentyűk lenyomásának megfelelő mutatorhelyzet a kompenzáláshoz mindig alkalmas. Máskép alakulnak a szabályok a megrövidített módszer szerint dolgozó (5—9) billentyű]:, részére. Miként az a b) számolási példa 1., 3., 6. fordulatából látható, egy ily billentyű lenyomásánál az első folyamat összeadást képez szánlépéssel. Ez azonban természetesen csak akkor következik be, ha közönséges pozitiv módon szorzást végzünk. Ha a fönti magyarázat szerint a (602) billentyű lenyomása által a (T) billentyűzet negatív értékekre váltatott át, akkor az (5—9) billentyűk egyikének lenyomásánál az első folyamatot kivonás képezi szánlépéssel. Ez a d) számolási példa 3. és 7. fordulatából vezethető le. Ily módon tehát a (6—9) billentyűkkel való pozitiv szorzásnál a mutatorhelyzet összeadást zár be, melynek a IIA. szabály szerint nem szabad a mutandorhelyzet összeadásával egybeesnie. Az (5—9) billentyűk negatív értékeivel való szorzásnál a mutatorhelyzet kivonást zár be, melynek nem szabad a mutandorhelyzet összeadásával egybeesnie. Ebből a következő két szabály adódik: lIAb. szabály. Az (5—9) billentyűk pozitiv értékeinek lenyomása által adódó mutatorhelyzet a kompenzáláshoz alkalmatlan, ha a mutandorhelyzet összeadást zár be. IIAc. szabály Az (5—9) billentyűk negatív értékeinek lenyomása által képezett mutatorhelyzet kompenzálásra alkalmatlan, ha a mutandorhelyzet kivo nást zár be. Az ezzel levetetett matematikai szabályok a következő alapelv szerint épített szerkezetben lelnek mechanikus kifejezésre: A tártolattyúk a (0—4) jelű (T) billentyűk egyikének lenyomásánál azonnal beállíttatnak, tekintet nélkül arra, hogy a kompenzálóemeltyű a tárt éppen viszszatarija-e vagy nem. Ellenben az (5—9) billentyűk egyikének lenyomásánál a beállítás az esetben, ha a kompenzálóemeltyű a tárt éppen visszatartja, csak akkor következik be, ha a mutatorhelyzet kompenzáláshoz alkalmas. Ha a mutatorhelyzet kompenzáláshoz alkalmatlan, akkor a billentyűk lenyomásánál először a kompenzálóemeltyű kiemeltetik, miáltal a tár, rugóját követve, annyira elforog, hogy az alkalmatlan mutandortolattyúpár az őrzőn áthalad és egy egyáltalán még be nem állított tolattyúpár kerül a mutatorhelyzet fölvételére kész helyzetbe. A tártolattyú csak ezután állíttatik be. Az alábbiakban már most maga a szerkezet van főbb vonásaiban vázolva: A (T) billentyűk lenyomása nem közvetlenül létesíti a tártolattyúk beállítását, hanem a tártolattyúk csak utólag, a későbbiekben leírandó szerkezetek által állíttatnak be, melyek egy rúgónyomás alatt álló (367) tengely (6. ábra) forgatása által működtetnek. A (367) tengelyt a reá erősített (346) kilincskerék segélyével a (445) horgonyakaszték (6. és 17. ábra) rendesen fogvatartja. A (445) horgonyakaszték az (584) emeltyű fölemelése által kiakasztható és a lenyomott billentyű függőtagja csak ezután nyomatik be a segédtolattyúba az ekképen szabaddá lett rugóerő segélyével, ami által a lenyomott billentyű tártolattyúja beállíttatik. A (0—4) billentyűk egyikének lenyomásáriái a (363) tolattyú (6. és 17. ábra) a későbbiekben leírt módon jobbra eltolaíik; ellenben az (5—9) billentyűk egyikének lenyomásánál egy másik (364) tolattyú