69835. lajstromszámú szabadalom • Utcai mozdony

— 2 — szeit a (14) hai ántlemez foglalja egymáshoz, amelyen a (13) csavarszögek áthaladnak. A (14) összekötő lemez külső végei a láncszem külső oldalaira vannak hajlítva, hogv a láncszem merevebb legyen. Azonkívül a láncszemek és a sarúk (16) alátétlemezzel vannak szilárdabbá téve, amely a sarú és láncszem közé van helyezve. A külső (7) láncszemek (7. és 9. ábra) (12') nyílásokkal bírnak, amelyek a (6) láncszemek (12) nyílásainak felelnek meg, mimellett a (8) sarukat itt is, mint a belső láncszemeknél, (13') csavarszögek rögzílik. A (14) összekötőlemezek helyett azonban itt (14') összekötőrudak és ezekkel kapcsolatban (18) szögvasak vannak alkalmazva, mely utóbbiak a (12') nyílásokban foglalnak helyet és a láncszem fölső, sinfej gyanánt szolgáló részét támasztják alá. A (13') csavarszögek, mint a 9. ábra mutatja, a (18) szögvasakon áthdladnak. A leírt berendezésből következik, hogy a láncszemek könnyűek anélkül, hogy a szükséges szilárdságot vagy merevséget nélkülöznék. A végnélküli (B) láncok a hátul elrendezett (21) kerekek és az elülső (22) feszítőkerekek körül vannak vezetve, míg a láncok fölső ágát a (23) görgők vezetik, amelyek az (A) főkeret (24) karjain vannak elrendezve. A. hátsó (21) lánckerekeket a (25) hajtótengely hordja, amelyet föl nem tüntetett közlőművek segélyével a (26) mótor hoz forgásba. A (20) hajtótengely közvetlenül a főkeretben nyugszik és nem szükséges, hogy utánállíthatóan legyen ágyazva. Az elülső (22) lánckerekek ellenben beállíthatók, hogv a lánc meglazulása kiegyenlíthető legyen. E célból mindegyik (22) lánckerék egy (27) tengelyen ül, amelynek (28) ágyai a hozzájuk erősített (29) kapcsok segélyével (5. ábra) az (A) főkeret hosszirányában eltolhatók. A (29) kapocs egyik része az (A) hossztartó alsó karimájának fölső lapjához, fölfelé iránvúló másik (30) része pedig a hossztartó függélyes törzsének belső oldalához fekszik. A kapocsnak és tartónak egymással érintkező fölületei elég hosszúak, hogy a (28) csapágyaknak harántirányban való eltolódását megakadályozzák. Mindegyik lánc utánállítására két-két (32) rúd szolgál, amelyek hátrafelé a (33) tengelyhez vezetnek. Ez utóbbin vannak a (11) alvázak (34) ágyaiknál fogva lenghe-. tőén elrendezve, míg maga á tengely az (A) főkeret helytálló (35) ágyaiban nyugszik. A hátrafelé nyúló (02) rudak egyike közvetlenül a (35) ágyhoz támaszkodik, míg a másik (32) rúd (38) fejjel van ellátva, mely alkalmas módon, pl. (39) állítócsavar segélyével erősíthető meg a tengelyen. A (11) alváz (34) ágya a (35) ágy és a (38) rúdfej között leng, mimellett ez utóbbira egy (40) tartó van erősítve, amely a végnélküli lánc fölött elhelyezett (41) védőlemez közepének alátámasztására szolgál. A (33) tengelyhez támaszkodó (32) rudak és a beállítható (28) csapágyak egyszerű és gyakorlati berendezést alkotnak a láncok megfeszítésére, mivel csak igen rövid (32) rudak szükségesek és amellett ez a berendezés a (11) alvázak szabad kilengését sem akadályozza. A (10) járókerekek kenésére a következő berendezés szolgál: Mint a 3. ábra mutatja, a (11) alvázon egy (42) olajtartánv van elrendezve, amely a csuklós (43) födéllel zárható le és amelyből az olaj a (45) szelepekkel elzárható (44) nyílásokon át lép ki. A (44) nyílások olyan elhelyezéssel bírnak, hogy a kenőanyag közvetlenül az alattuk lévő járókerékre csöpöghet. Szokás szerint csak az első kerékpár kap kenőanyagot, amelyet aztán ez a kerékpár a láncokra visz át, ezek pedig a hátsó kerékpárok kenéséről gondoskodnak. A találmány természetesen nemcsak motorkocsiknál, hanem minden olyan járműnél is alkalmazható, amely menetközben folytatólagosan lerakott sineken halad, tehát pl. pótkocsiknál és efféléknél. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Utcai mozdony menetközben lerakott, sinekkel, amelyek lánckerekek és fe-