69784. lajstromszámú szabadalom • Berendezés gázoknak tartályaikból való eltávolítására

az eset valamennyi többi térfogatrészre is: melyek analóg módon az (a) fal hatása alatt állanak. Az (a) fal egyoldalú fölhevítése tehát á gáznak az (a) faltól távolodó mozgását vonja maga után és így, ha a szemköztfekvő (c) falban pl. nyílás van kiképezve, ezen a nyíláson át gázkiáramlás megy végbe, miközben olyan ellennyomás győzhető le, melynek nagysága az áramlási sebességtől függ. A fölhevített falnak ez a hatása természetesen annál nagyobb, minél magasabb ennek a falnak hőfoka a szemköztfekvő fal hőfokához képest. A hatás azonban a gáz nyomásától is függ. Föltettük az előzőkben, hogy a gázmolekulák mozgása az egész téren keresztül nincs gátolva. Minél nagyobb a gáztérben a molekulák száma, annál kisebb az a szabad úthossz, melyet a molekulák a valóságban megtenni képesek. Egy fölhevített falnak a gáztér egy tetszőleges térfogatrészére áramlást létesítő hatása tehát lényegesen függ a térben lévő gázmolekulák számától, tehát a térben lévő gáz nyomásától is. Csökkenő nyomással a hatás fokozódik és akkor fog legkedvezőbb ér-' téket megközelíteni, ha a nyomás oly csekély, hogy valamennyi molekula szabad úthossza az edény méretei nagysági fokozatának megfelel. Egy centiméter nagysági fokozatú edényekben pl. már 1/100 cm. higanyoszlopnak megfelelő nyomásoknál tiszta „fúvó" hatását-kapjuk a fölhevített falnak. Egyébként azonos viszonyok mellett kb. 1/10000, sőt 1/100000 cm. higanyoszlopnak megfelelő nyomásig ez a fúvóhatás fokozódik. Ezalatt a nyomás alatt a fúvóhatás megközelítőleg állandó marad. Ellenben a fölhevített fal hőfokának a szemköztfekvő falrészek hőfokához való viszonyával ez a hatás minden nyomásnál fokozódik. A jelen találmány már most egy fölhevített edényfal most vázolt termikus fúvóhatását arra használja föl, hogy edényekből gázt lehessen eltávolítani. Az erre a célra szolgáló berendezések a legkülönbözőbb fajtájúak lehetnek. Valamennyire nézve közös momentum egy magasabb hőfokú (jobban temperált) fölület alkalmazása, mely fúvó gyanánt hat. Ez a fölület egy segédtartályban van elhelyezve, mely a kiürítendő térre^ áll öszszeköttetésben. Megközelítőleg a fölület fő fúvási irányában van a gázkibocsátó nyílás elrendezve. Az a nyílás, mely a kiürítendő térbe *vezet, úgy rendezhető el, hogy helyzete, vagy alakja folytán kevésbbé legyen a fúvó hatásának kitéve, mint a gázkibocsátó nyílás. Ezen általános szempontok figyelembevételével pl. a rajz 2. és többi ábráin föltüntefett elrendezéseket lehet választani. A 2. ábrán (a) jelöli a kiürítendő edényt; (b) egy gömbalakú edény, mely a (c) öszszekötő cső útján az (a) edénnyel van összekötve, a (d) összekötő cső útján pedig egy másik edénnyel (pl. egy elövákuummal), melybe a szállított gáz áramlik be. Az (e) falrészek nagyobb hőfokúak, mint a (b) edény többi falrésze és úgy vannak elrendezve, hogy fúvó hatásuk megközelítőleg a (d) kilépési nyílás felé irányúi. Ekkor gázáram jön létre a nyíl irányában. Az egyetlen (b) gömb helyett több ilyent használunk egyniásmögött kapcsolva, amint az a 3. ábrán látható, akkor fokozódik a hatás és, igen alacsony nyomásnál, megközelítőleg föltehető, hogy az (n) számú egymásmögött kapcsolt egyes elemmel létesített nyomásviszonyok az egy elemmel létesített nyomásviszonyok (n)-edik hatványával egyenlők. Ahelyett, hogy a falakat közvetlenül hevítsük, lehet természetesen a fal közelében külön fűtött fölületeket is elrendezni; lehet továbbá a hőfokkülönbség föntartására, a nem hevítendő falfölületeket hűteni is. A fölhevítés és a hűtés módja önmagában véve közömbös az eredmény szempontjából. Lehet pl. üreges fűtő- és hűtőtesteket használni, melyeken fűtő-, vagy hűtőfolyadékok folynak keresztül; lehet