69735. lajstromszámú szabadalom • Föl nem cserélhető biztosíték

— 2 alzat talpkontaktusa között az érintkezést. Oly célból már most, hogy helytállóan elrendezett illesztőtestek esetében is megfeleljünk e követelménynek, az illesztőtest fölső szélét az alzat kontaktusának síkja alatt rendezzük el. Ha a szokásos illesztőcsavarok helyett megfelelő testeket alkalmazunk, ekkor pl. a csavar és a gyűrű együttes magasságának nem szabad nagyobbnak lennie, sőt e méretet inkább kisebbre kell választanunk, mint a betét nyílásának mélységét az alsó kontaktussinben, amelybe az illesztőcsavart helyezzük. Ebben az esetben az illesztőtest nem áll ki a nyílás fölső szélén, még -ha lazán helyeznők is be, ha azonban be is csávájuk, ekkor az illesztő gyűrűnek fölső széle a betét nyílásának fölső szélénél valamivel mélyebbre esik. Az említett követelményeknek úgyis megfelelünk, ha az illesztőtesteket az alzat középkontaktusának nyílásában tengelyiránt eltolhatóan rendezzük el, és az egészet úgy képezzük ki, hogy az illesztőtest számára szolgáló nyílás mélysége a test magasságánál nagyobb legyen. Ily elrendezésben a biztosító patron becsavarolásakor az illesztőtestet már magától is (önműködően) a megfelelő helyzetbe viszi, más szóval az alzat kontaktusának nyílásába oly mélyen nyomja he, hogy amint helyét elfoglalja, a betét fölső széle már nem áll ki az alzat áramzáró részének kontaktusfölületéhől és ezáltal a patron alsó kontaktusa közvetlenül és biztosan nyugszik az alzatban lévő ellenkcmtaktuson. Az új rendszer szerint ama hátrányokat is, amelyek hibásan álló illeszitőnyúlványok, ferde patrónkontaktusok és torz,' vagy durva konlaktuslapok folytán képződnek a biztosító <elemektíen, kiküszöbölhetjük és pedig akkép. hogy a? UlesztŐT testnek, az alzat áramzáró részének illesztő nyílásában. hossztengelyre merőié-? ges irányú játéit H§gy«nk. Ezt az illesztő esá var gyűrűjének hm elrendelésével érhetjük ej és pedig a? illesztő bet##k küloldalán alkalmazott és akkép elrendezett dúdoros kiugrásokkal, hogy az illesztőtest az illesztő nyílásban ferde helyzetbe is juthasson (1. az első ábrát), amit e test rúgóval, a hüvely falának rugóival Vágy más módon tehetünk lehetővé. A rendszert még azáltal is javítjuk nagy mértékben, hogy az illesztő szervek egyikét — leginkább az illesztőtestet — vagy pedig mindkét szervet szigetelőanyagból készítjük. Ekképen megakadályozzuk, hogy az áram az alzat kontaktusa, az illesztőrészek és patron között korán záródjék, amidőn pl. _ a biztosító patron még félig van becsavarolva, minthogy az áramzárás végett a patron behelyezésekor középkontaktusának okvetlenül az alzat középkontaktusára kell feküdnie. Ekképen a patron kellő behelyezését — bárminemű vigyázatlanságot kizárva — biztosítottuk, a fogyasztót pedig kényszerítettük, hogy a patrónt az alsó kontaktusok tényleges érintéséig csavarja a foglalatba. A csatolt rajz 1. ábráján az egyes alkatrészeket összefüggően, a többi ábrán pedig az új illesztőtestnek különböző kiviteli alakját tüntettük föl. Az 1. ábrán (a) betűvel egy biztosító alzatnak vagy kapcsolótáblának szigetelő részét, (b)-vel a ráerősített áramsint és (c)-vel e sinnek az illesztőtest fölvételére szolgáló, ebben az esetben hengere® alakú nyílását jelöltük. Az illesztőtest süvegalakú, egy szigetelő (d) részből áll és tetszőleges anyagfe$l készíilt (c) hüvellyel yan ellátva. A tulajdonképeni illesztőtestre fölhúzott (e) hüvely arra szolgál, hogy az illesztőtestet a fölvételére s^olgájó nyílásban tapadást (adhesio) útján fogva tartsa. Az illesztőtestnek rögzítése a gyűjtőinken nem okvetlenül szükséges. Hogy apnljan az illes?tQtest kiesese folytán zavarokat elkerüljük, céls?erfí, e számára valamely támaszt alkalmazunk, amely eltolását nem gátolja. E célra a? (e) hüvely egy egyszerű és sokoldaJúlaghasználható eszköz. 4? l"s

ő ábrán a hüvely